Nevezzük naplónak! Ez a legőszintébb műfaj. Elvégre kivel legyen őszinte az ember, ha nem saját magával? (...) Úgy érzem ideje befelé nézni. Újra meglelni a saját utamat, melyen...
Szerettem egy lányt, aki viszontszeretett, ám el kellett őt hagynom. Miért? Nem tudom. Olyan volt ez, mintha fegyveresek köre övezné, akik lándzsáikat kifelé fordítanák. Bármikor...
Egy sivatagi vagyis magányos rókát nevelgetek. Kisebb a macskánál és hatalmas a füle... Szerencsétlenségemre olyan vad, mint a nagymacskák, és úgy is üvölt, mint az oroszlán......