A KINCSTALÁLÁSTÓL AZ ÁSATÁSIG

A régészeti feltárási jog története és hatályos szabályozása Magyarországon A kézirat lezárva: 2016. augusztus 15. Szerző: Kálnoky-Gyöngyössy Márton Martin Opitz Kiadó, 2016 A következőkben a magyar kulturális örökségvédelem egyik - ha úgy tetszik: második - pillérének, a régészeti örökségvédelemnek kialakulását és jelenlegi rendszerének működését szeretnénk bemutatni, a tudománytörténet eredményeire alapozva, de jogi, jogtörténeti szemléletű megközelítéssel. Így elsődleges forrásaink az egykori és a ma hatályos régészeti tárgyú, vagy érdekű jogszabályok lesznek. (...) A régészeti rökségvédelem jogi normáinak többségét immár gyakran változó ágazat-, illetve feladatspecifikus törvények és rendeletek tartalmazzák: az egyes régészeti feltárási cselekmények kapcsán a különböző szereplők csak jogszabályi felhatalmazás alapján járhatnak el, ágazati jogszabályok jelölik ki számukra az alkalmazandó anyagi, eljárási és szervezeti normákat. Ismeretük éppen ezért fontos minden érintett számára. (Részlet a könyv Bevezetőjéből) Kálnoki-Gyöngyössy Márton (1972) nyolc éven keresztül vett részt a régészeti örökségvédelmi jogalkotásban: megyei múzeumigazgatóként (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága: 2007–2010, 2011–2012), múzeumigazgatóként (Ferenczy Múzeum, Szentendre: 2013–2015), kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkárként (Nemzeti Erőforrás Minisztérium: 2010–2011), a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége, majd a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége elnökeként (2011–2015). Tagja volt az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kulturális Ágazati Szakmapolitikai Tanácsának (2009–2010) és a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjteményi Kollégiumának (2012–2015). Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán főállású egyetemi docensként oktat (Történeti Intézet, Történelem Segédtudományai Tanszék). A szerző az Emberi Erőforrások Minisztériuma által numizmatika, régészet, történeti muzeológia szakágakban bejegyzett kulturális szakértőként, valamint a Miniszterelnökség által régészet szakterületen nyilvántartott örökségvédelmi szakértőként is működik. Jelen munkájában — jelentős részben saját jogalkotási tapasztalataira is építve — a régészeti feltárási jog hazai történetét és hatályos szabályozását mutatja be, a kincstalálástól a régészeti feltárások jogáig. Tartalomjegyzék: Bevezetés I. A régészeti feltárási jog története – a kincstalálástól az ásatás jogáig I.1. Római jogi áttekintés – inventio thesauri I.2. A régi magyar jog előírásai – az európai előzményektől az újkori magyar szabályozásig I.3. A kodifikációk kora (1867-1944) I.4. A szocialista időszak szabályozásai (1949-1989) I. A rendszerváltozás után (1990-2010) I.6. „Rezsicsökkentés” a régészeti örökségvédelemben (2010-2015) Exkurzus: újabb rendszerszintű átalakítások (2016) II. A feltárási jog hatályos szabályozása II.1. Általában a régészeti leletekről, a lelőhelyekről és azok védelméről II.2. A régészeti leletek tulajdonjoga és a „kincstalálás” II.3. Régészeti örökségvédelem – az ágazati irányítás rendszere II.3.1. A Forster Gyula Nemzeti örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ II.3.1.1. A Forster Központ régészeti örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatai II.3.1.2. A Forster Központ régészeti örökségvédelemmel kapcsolatos nem hatósági feladatai II.3.2. Az Ásatási Bizottság II.3.3. Az örökségvédelmi hatóság II.3.4. A települési önkormányzatok régészeti örökséggel kapcsolatos feladatai (örökségvédelmi hatástanulmány, településfejlesztési koncepció és stratégia) II.3.5. Régészeti szakértők II.3.5.1. Régészeti szakértő (örökségvédelmi terület) II.3.5.2. Régészeti szakértő (múzeumi terület) II.4. Feltárási és leletbefogadási joggal rendelkező intézmények II.4.1. Régészeti feltárás végzésére jogosult intézmények II.4.2. Leletbefogadásra jogosult intézmények II.4.3. A régészeti akkreditáció – akkreditált intézmény, akkreditált szervezet II.5. A régészeti feltárások egyes formái II.5.1. A bejelentésköteles (nem engedélyköteles) régészeti tevékenységek II.5.1.1. A műszeres lelőhely-felderítés II.5.1.2. A régészeti megfigyelés II.5.1.3. A terepbejárás II.5.1.4. Az előzetes régészeti dokumentáció készítése során végzett próbafeltárás II.5.1.5. A mentő feltárás II.5.2. Az engedélyköteles régészeti feltárási tevékenységek II.5.2.1. A próbafeltárás II.5.2.2. A megelőző feltárás II.5.2.3. A nagyberuházáshoz kapcsolódó régészeti feladatellátás II.5.2.4. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű közlekedési infrastruktúraberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatellátás II.6. Az engedélyezési eljárás II.7. A régészeti feltárás folyamata III. Nevezetes magyarországi kincstalálások és jogi értékelésük III.1. Decebál kincse III.2. Az osztrópatakai kincsek III.3. A szilágysomlyói kincsek III.4. A nagyszentmiklósi kincs III.5. A bresztováci sírleletek különös sorsa III.6. A kunbábonyi avar kincs III.7. A seuso-kincs III.8. Az újfehértói aranyéremkincs IV. Nemzetközi változások és azok hatása régészeti feltárási jogunkra V. „Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita” VI. Hivatkozott, fontosabb ágazati jogszabályok és jelentősebb módosításaik VII. Gyakrabban idézett, illetve ajánlott irodalom Tárgymutató