Pusztai János - Hamu

Nem történelmi regényt tart kezében az olvasó, a Hamu - történelmi fikció. Történelmi keretbe ágyazva a futótűzként terjedő pusztulás, kegyetlenség és - ennek ellentettjeként - a megmaradás regénye. A tatárhordák mindet elpusztító, gyökerekig leégető áradatával a Szatmár környékiek alig tudnak mást szembeszegezni, mint a végső kétségbeesést. Az egyén menedéke sokszor azok a szokások, az az otthon, az az életforma, amely mindenkiben ösztöni módon, elevenen él, nem válik emlékké, a ház, a pajta, a falu felperzselése után sem. Valami, ami megszabja a mozdulatot, a gondolatot, ami az - mint a növényben a gyökér, nem az újrakezdés, hanem a megmaradás, a folytatás örökös záloga. Bármi történik, a túlélőkben, a megmaradottakban nem a reménytelenség győz, hanem a folytatás gondolata és valamilyenféle jogos sérelem által táplált bosszú. A Tatárjárás című trilógia második kötetében Szatmár fia György és övéi sorsával az író azt példázza, hogy az ember a maga mindennapjait, életét ott kell hogy leélje és ebben a hitben - ahol és amibe beleszületett.