Zabos Géza - Horgászoknak a Tiszáról (dedikált példány)

Őrzöm tovaszálló életem emlékképeit. Minél idősebb vagyok, annál csökönyösebben. A vizek világával kapcsolatos első kép: négyéves voltam, és szülőfalumban, Irsán nagyapával a folyóig sétáltunk. A folyó csak nekem volt folyó, a felnőtteknek a falu melleti réten kanyargó, Gerje nevű patak, 30-40 cm mélységű tiszta vízzel. Két partja nefelejcserdő. Megálltunk felette az Öreghídon. Észrevettem a felszín alatt úszkáló halacskákat. A csukát csak akkor, amikor közéjük vágott, és kis hallal a szájában leparkolt egy faág árnyékában.