Tücsökzene I.-II. - Szabó Lőrinc

Ismerek egy félbolond, félzseni francia bölcselőt, Malcolm de Chazal a neve; az ő aranymondásai, illetve arany-megfigyelései közül való ez a megmosolyogtató, meggondolkodtató, majd tapasztalattal igazolható badarság: le bruit de cigale augmente le mal de dents - a tücsökszó fokozza a fogfájást. Az állatvilág kis szerecsenjeinek Afrikát-idéző tam-tamja nyilván a konokságával feszíti meg az idegzetet s élesíti meg, valóban, érzékszerveinket. Szabó Lőrinc nemcsak keretül vette át ezt a zenét, amely a puszta szívósságával kelti az állandó fokozódás benyomását. Verseinek hangjában is benne van ez a szívósság, ez a doboló varázslás, ez a fokozódó konokság a valóság és a saját maga fölfedezésére. A Tücsökzene a tudat eszmélésének és határainak ádáz vizsgálata a - költészet eszközeivel. (Illyés Gyula)