Sylvie Simon - Indigók

A gyerekek már nem azok, akik korábban voltak...

„Elszakadva szellemi gyökereinktől, elmerülve a vegyi és elektromágneses szennyezésben, egy adatszerző és megfigyelő hálózat szálai közé gabalyodva".
Teljeséggel híján vagyunk a szabad, őszinte és bátor élethez szükséges tudnivalóknak. Sylvie Simon alámerít bennünket - a látnokok által aurájuk színe alapján „indigó" gyerekeknek nevezett - a harmadik évezred gyermekeinek világába. E gyerekek arra késztetnek bennünket, hogy teljesen újraértelmezzük gondolat és értékrendszerünket, ismét a kezdőkör közepére kell állnunk. Hallgassuk őket! A csillagokkal társalognak, kapcsolatban állva mindazzal, ami mindannyiunkban a legdrágább.
Magukat „a jövő emberének" tartják „egy még a múltjában élő bolygón". Az anyagi javak nem érdeklik őket, a létért való küzdelem versenye sem. Felforgatják a világot, hiszen a jövő nagyszerű emberiségének képét vetítik elénk. Bátorságot öntenek belénk, hogy továbbra is hinni tudjuk: nem csupán anyagmolekulák vagyunk, s az isteni jelleg nem a szürkeállomány kiválasztódásában rejlik. 
Vajon szívünk mélyén, létezik-e még a bennünk szunnyadó gyermek, kinek hangja a mában, félelmeink és kötöttségeink által letompítva alig hallható? Lehetséges, hogy valaha régen valamennyien ártatlanságban és a létezés egyszerű boldogságában sütkérező lelki-lények voltunk. Mindenesetre az Indigók ezt állítják.
Tartalomjegyzék

Előszó       

Első rész  

Új nemzedék   

Az indigók és a többiek 

Az iskola  

A szülők           

A halál  

Az isteni lényeg értelme           

Mennyiben új ez a jelenség?     

Második rész     

A média hatalma    

A föld fennmaradása    

Tanult kuruzslók vagyunk  

A bolygó szennyezése     

Gyermekeink fogják megmenteni a világot? 

Az anyag evolúciója       

Harmadik rész  

Új emberiség   

A maja kalendáriumok és az apokalipszis      

Halgassunk e gyerekekre        

Felhasznált irodalom