Markovits Rodion - Szibériai garnizon

Markovits Rodion „Szibériai garnizon” című műve a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb hadifogoly-regénye, amely a Nagy Háború utáni magyar és európai tapasztalatok egyik legmegrázóbb és legautentikusabb irodalmi lenyomata. A regény 1928-ban jelent meg, és szinte azonnal nemzetközi sikert aratott: tucatnyi nyelvre fordították le, és Markovitsot rövid időre a világ legismertebb erdélyi magyar írójává tette . A „Szibériai garnizon” nem hagyományos regény, hanem „kollektív riportregény”, amely Markovits saját, valamint több száz hadifogolytárs élményeit dolgozza fel. A szerző maga is orosz hadifogságba esett az első világháborúban, és hét évet töltött szibériai lágerben, így a regény minden sora hiteles, személyes tapasztalaton alapul . A mű középpontjában a szibériai hadifogolytáborok kegyetlen hétköznapjai, a túlélésért folytatott küzdelem, a társadalmi és erkölcsi viszonyok lassú átrendeződése, az éhezés, a betegségek, a polgárháborús frontvonalak állandó fenyegetése áll. Markovits a „kisember”, a baka szemszögéből mutatja be a hadifogságot, és nemcsak a magyar, hanem a soknemzetiségű fogolytársak sorsát is érzékletesen ábrázolja . A „Szibériai garnizon” egyszerre napló, riport, regény és történelmi dokumentum. Markovits prózája letisztult, ironikus, helyenként balladisztikus, máskor szikár és tárgyilagos. A mű különlegessége, hogy nem egyetlen hős történetét követi, hanem egy kollektív sorsot, a hadifoglyok közösségének életét, reményeit és csalódásait. A regényben a túlélés ösztöne, a honvágy, az emberi méltóság megőrzése és a társadalmi hierarchiák felbomlása mind központi szerepet kapnak . A kritika szerint a „Szibériai garnizon” a háborús irodalom klasszikusa, amely jelentőségében felér Remarque „Nyugaton a helyzet változatlan” vagy Hašek „Svejk” című regényével. A művet a „magyar Gulag-irodalom” előfutáraként is emlegetik, hiszen Markovits a hadifogság tapasztalatát nemcsak személyes, hanem nemzedéki, sőt egyetemes szinten is képes megfogalmazni . A regény már megjelenésekor hatalmas visszhangot váltott ki: német, angol, francia, olasz, orosz, cseh, lengyel, spanyol, portugál, japán és kínai fordításban is kiadták. A nemzetközi kritika kiemelte a mű „hallucinációs erejét”, a képek konkrétságát, a humor és irónia finom egyensúlyát, valamint azt, hogy a regény egyszerre történelmi dokumentum és irodalmi alkotás A Szibériai garnizon azoknak ajánlott, akik szeretik a történelmi és hadifogoly-regényeket, érdeklődnek a 20. század nagy emberi drámái, a túlélés, a közösségi sors és az emberi méltóság kérdései iránt. Markovits Rodion műve időtlenül aktuális: a háború, a fogság, a társadalmi változások és az emberi kitartás örök témáit járja körül – mindezt hitelesen, megrázó erővel, mégis reményt adó emberséggel.