Dr. Varga Zoltán - Állatismeret

Mindenkit köt valamilyen személyes élmény a természethez, még azt is, aki szinte egész életét szürke háztömbök között éli le. A rideg tűzfal tetején - nemcsak Derkovits ismert képén, a valóságban is - még ott énekel a házi rozsdafarkú. Ám milliónyira rúg azoknak az állatfajoknak a száma, amelyek a kipusztulás felé sodródnak. Az iparosodás, a városiasodás, a kemizálás, a hulladékok és szennyező anyagok felhalmozódása stb. egyre kényszerítőbb erővel szólít bennünket: fordítsunk több gondot min az emberkéz alkotta, mind pedig természeti környezünkre! Bonyolult rendszereket kell megismernünk; megóvni, karbantartani; működéseket szabályozni. S ez pedig elképzelhetetlen anélkül, hogy ne ismernék azokat a részeket - vagy legalábbis a legfontosabb, leggyakoribb élülényeket; a természetben betöltött szerepüket-, amelyekből ezek a rendszerek (ökoszisztémák!) felépülnek. Gyakran hasonlítják az ökológiai rendszerek működését - durva leegyszerűsítésként - egy jól szabályozott, olajozott gépezethez. Pedig mennyivel bonyolultabb bármilyen gépezetnél! De sokszor egy géphez sem lehet pusztán csak rideg hozzáértéssel nyúlni. Hányszor halljuk: a jó mester nemcsak ismeri, szereti is a gépét! Mennyivel inkább igaz lehet ez a természettel való kapcsolatunkban. Nemcsak ismernünk kell a természetet; azt az érzelmi köteléket sem nélkülözhetjük, amit a természet esztétikai élménye nyújt. Kettős célú tehát e kis könyv. Színes cégtáblaként akarja felhívni a figyelmet legfontosabb, leggyakoribb vadon élő állatainkra, utalva a természetben betöltött szerepükre. S arra is budít, hogy megfigyelésük, tanulmányozásuk révén juthatunk el ahhoz a személyes élményhez, amelyet a természet az értő szemlélőnek nyújt. Aki lát is, nem csak néz.