Önmúltszázad - Dobai Péter

Emlékezz és ne emlékezz! Az ellentmondó parancsolatot kellene teljesíteni, összebékíteni. A feladat képtelenségét az 1964-ben látott, majd több évtized múltán újra megtekintett fiumei promenád látványa az elveszettség érzésével súlyosbítja: „Mit érezzek most, / hogy ne csak emlékezzek?! / Honvágyat életem minden máskora / után?!” Dobai örök társai, a szerelmeken kívül, a sorsról sokat tudók, akiknek ugyanúgy fáj: Berzsenyi Dániel, Vajda János, Juhász Gyula, Van Gogh, Pasolini, Rembrandt. Örök társai az eltávozottak, a barátok, sorstársak, hajdani iskolatársak, elmúlt szerelmek, hajdani tengerészek.