Rózsás János, Háncs Lajos - A serfőzdétől a sörgyárig... (dedikált példány)

Fényes Elek 1851-ben kiadott nevezetes Geographiai szótára a következőket írja Nagykanizsáról: E város felette élénk, mert Pest és Horvátország, ismét Bécs és Szlavónia s Bosnyák országok közt feküdvén, kereskedése nagy fontosságú: sertés- gabona-, marhavásárai felette híresek, s törökországi sertések, ökrök mind itt mennek keresztül... ezenkívül majd csaknem egész Somogy innen viszi a gyári és gyarmati árukat... Nagykanizsa fejlődésének újabb lendületet adtak az 1860-as évek vasúti építkezései. Bankok és takarékpénztárak alakultak, tőkét és gazdasági hátteret biztosítva a rohamosan fejlődő iparnak és kereskedelemnek. Nagyszerűen jövedelmezett a termény - főleg a gabona és bor - kereskedelem. A fával való kereskedés két nemzedék alatt a nagytőkések sorába emelte és bárói címet szerzett a Guttmann családnak. Az 1880-as évektől kezdődően több gyárat és üzemet alapítottak. Ekkoriban létesült Weiser János gazdasági gépgyára, Franz Lajos és Társa gőzmalma. A nagy múltra visszatekintő Blau féle konyakgyár rum és likőrgyártással szélesítette termékeinek skáláját. A városban mind jövedelmezőbbé vált a vendéglátó- és szolgáltatóipar. Mivel a filoxeravész következtében a bor ára magasra szökött, néhány kanizsai polgár és pénzintézeti igazgató elhatározta, hogy a növekvő igények kielégítésére sörgyárat létesít. A lenyűgöző gyorsasággal fejlődésnek indult egyleti- és társasélet, valamint a gyorsan fejlődő vendéglátóipar magával hozta a sörital iránti kereslet természetes növekedését. Vállalkozásuk életképesnek bizonyult, és ez abból is látható, hogy a Kanizsa Sörgyár napjainkban ünnepli fennállásának századik évfordulóját. Dr. Kerecsényi Edit