Dövényi Nagy Lajos - Bolyongás Kazárföldön

Kolligátum. Kicsi túlzással egy könyvszenzációról beszélhetünk jelen kötet esetében, ugyanis 85 év távlatából ismét olvashatóvá váltak Dövényi Nagy Lajosnak és Oláh Györgynek eleddig szinte teljesen ismeretlen írásai, s ráadásul mindezek egy kolligátum keretében. A mű bevezetője így hangzik: „Dövényi Nagy Lajos életrajzát olvasgatva feltűnő, hogy három cikksorozatát tartják legnagyobb bűnének 1945-től napjainkig. Az első, és terjedelemben a legnagyobb a Tarnopolból indult el… (1942-44), a másik A Kaganovicsok (1943-44), a harmadik pedig a Bolyongás Kazárföldön (1939), mely négy részen át jelent meg egy napilap hasábjain. Míg az első két műve megértek egy könyvkiadást is nemrég és elevenen élnek ma a köztudatban, addig a harmadik munkájáról alig hallott valaki és közülük is csak nagyon keveseknek adatott meg, hogy olvassák is. Pedig ezen a művén is igen nagy a hangsúly, hiszen ez volt az előszobája a Tarnopolból…-nak. Dövényi kiküldött újságíróként járt Munkácson, és mint írja, olyan benyomásokat szerzett az ottani világról, melynek eredménye ez az elementáris erővel bíró cikksorozat, majd pár évvel később a benne még mindig elevenen élő tapasztalatok alapján regénnyé érlelődött és irodalmi egésszé kiteljesedett Tarnopolból indult el… című zseniális opusz lett. Hogy mit várhatunk a Bolyongás Kazárföldön-től? Aki már olvasta a Tarnopolból indult el…-t, az valami hasonlót, csak sokkal tömörebb, töményebb tartalommal, igazi szereplőkkel, valódi történetekkel. Aki pedig nem olvasta? Nos, az sürgősen pótolja! De előbb kezdje ezzel a kis munkájával. Dövényi írásának mintegy kiegészítéseként adjuk Oláh György tanulmányát is, mely egy évvel később látott napvilágot ugyanabban a napilapban, ahol Dövényi szociográfiai riportja. Egy évvel később — Dövényit követően —, 1940. augusztusában Oláh György publicista is ellátogatott a környék településeire, hogy írjon a változásokról — ha egyáltalán voltak. Akik olvasták Bartha Miklós Kazárföldönjét, azok tisztában vannak a kárpátaljai és Tisza-menti állapotokkal, azzal, hogy hogyan élt a rutén őslakosság, vagy a magyar paraszti társadalom mennyire elnyomott, kihasznált helyzetben volt — saját szülőföldjén. Oláh György kitűnő szociológiai érzékkel vetette papírra élményeit, benyomásait: A Kazárföldön semmi sem változott!”