Jean & Jérôme Tharaud - Amikor Izrael a király

Jean (1877-1952) és Jérôme (1874-1953) Tharaud, Goncourt-díjas francia írók, testvérpár. A szerzőpáros közül Jérôme volt a termékenyebb író, de következetesen mindkettőjük neve szerepel könyveik címoldalán. Jérôme Tharaud 1899-ben járt először Magyarországon, mint az École normale supérieure-nek, Párizs egyik legrangosabb felsőoktatási intézményének friss diplomása. Budapestre kerül, az egykori Eötvös Kollégiumba (ma: ELTE Eötvös József Collegium), francia lektornak, ahol lelkesen látja el a jövő franciatanárait tudásanyaggal négy éven át. A bolsevista uralom bukását követően újra Magyarországra látogat, ahol elmélyülten kutatja a kommünhöz vezető előzményeket. Tapasztalatait a Revue des deux Mondes-ban jelenteti meg három grandiózus cikkben, melyet később Quand Israël est roi (Amikor Izrael a király) címmel könyv alakban is kiad. A mű számos nyelven megjelent, magyarul a Tormay Cécile által szerkesztett Napkelet hozta le 1924-ben az eredeti cikksorozat mintájára, három részben. Hitler hatalomra jutása után a szerzőpáros a nemzetiszocialista Németországba is ellátogatott, ottani tapasztalataikat Quand Israël n’est plus roi (Ha már nem Izrael a király) című 1933-as könyvükben összegezték. Jérôme Tharaud Magyarország és a magyarság iránt érzett szimpátiája leplezetlenül felszínre kerül a könyv egészében, behatóan ismerte hazánk történelmét, tanulmányozta kultúránkat, bejárta Magyarország minden rejtett zugát (ezekből a tanulmányutakból született meg A kereszt árnyéka c. zseniális regény is). Külföldi írótól szokatlan felkészültséggel írta meg ezt az irodalmi magasságokba repítő, a történelmi távlatokat is olvasmányosan elénk táró, de útikönyvnek sem utolsó, stílusosan megírt dolgozatát. A proletárdiktatúrát testközelből ismerteti, egyes jeleneteit olvasva elborzadunk azon az emberi kegyetlenkedésen, melyet több, mint egy évszázada elszenvedett Magyarország lakossága. A könyv egészén végigvonul a zsidókérdés. Érdekes kontrasztként állítja szembe egymással az egykori budapesti Orczy-házat és az alföldi rónaságot, mint a zsidóságnak és magyarságnak romantikus jelképeit. Tharaudékat előszeretettel aposztrofálják antiszemitáknak. Egy vég nélküli párbeszéd című fejezetben fejtik ki véleményüket — ami egy zsidó és egy keresztény közötti párbeszéd leirata —, melyből eldönthető mindenki számára, hogy valóban antiszemitizmus-e az objektív véleményformálás, az érvek és ellenérvek ütköztetése.