Elemi részecskék - Michel Houellebecq

A sátrában elnyúlva Michel a hajnalt várta. Az éjszaka vége felé vad vihar tört ki, és csodálkozva állapította meg, hogy fél. Később az ég lecsendesült, megeredt a csendes és nyugodt eső. Az esőcseppek tompa zajjal doboltak a sátor vásznán, néhány centiméterre az arcától, de a sátor megvédte az érintésüktől. Hirtelen az az erős érzése támadt, hogy egész élete erre a pillanatra fog hasonlítani.