Rám tekint pártfogón e század (25 vers és 25 rajz) - Nobel Iván (szerk.)

Részlet a könyvből: Attila, jaj, a véget elsietted, behódoltál a roppant űrhidegnek. A semmi ágán vacogott szived s megdermedt, mint a meteorkövek. S a csillagok jeges közönnyel nézték testvérük-szived- megsemmisülését. Pedig a forró szív most kéne éppen hideg csillagok múló éjjelében, mert szived szerint képzeljük a rendet, másként képzelni sírodból se engedd, ne hagyd eztán, hogy Krisztusunk: az eszme a te nevedben feszüljön keresztre, ne hagyd, hogy égre fussanak a senkik s elfödjék azt a csillagot, mi jelzi útját Gáspár-, Menyhárt-, Boldizsárnak s beragyogja jászlát a Messiásnak.