Kertész Ákos - Két regény - Sikátor / Makra (dedikált példány)

Kertész Ákos 1932-ben született, és sok mindent átélt, amíg mai irodalmunk élvonalába emelkedett. „1950-ben érettségiztem, és családom anyagi helyzete úgy kívánta, hogy dolgozni menjek. S megvallom, abban az időben még egyáltalán nem éreztem vágyat az írásra. Csak úgy 1955 táján kezdtem írogatni - mondja egyik nyilatkozatában. - Már nagyon korán kialakult bennem a mindenfajta emberi egyenlőtlenség elleni tiltakozás. Gyerekkorom és ifjúságom tapasztalatainak hatására - volt mit tapasztalnom a negyvenes-ötvenes években - végtelenül érzékeny lettem a fajok, osztályok, nemek közötti viszony torzulásaira, a megkülönböztetésekre és elnyomásra. Első novellája 1958-ban jelent meg, ekkor még lakatosként dolgozott. Egyenesen a gyárból került az egyetemre, ahol 1961-től 1966-ig ösztöndíjasként népművelés-magyar szakon tanult. Az egyetemi évek alatt érte el első jelentős sikereit, különösen 1962 volt eredményes számára: megjelent a Hétköznapok szerelme című kötete, és bemutatták első filmjét is (Mindennap élünk). Az 1965-ben kiadott Sikátor-t SZOT-díjjal tüntették ki, majd egy évvel később filmváltozata is a közönség elé került. A két kötet még nem váltott ki igazi visszhangot, nem figyeltek fel rá eléggé. A kirobbanó sikert a Makra (1971) hozta meg: József Attila-díjat kapott rá, egy fél éven belül a második kiadás is napok alatt elfogyott a könyvesboltokból, drámaváltozatát a József Attila Színház azonnal műsorára tűzte, majd film is készült belőle. Negyedik kötete, a Névnap (1972) kisregényeket, elbeszéléseket és az Autók és utak című hangjátékát tartalmazta. „Az író nem pedagógus, nem apostol, nem vallásalapító. A művész általában azzal segíti a társadalmat, hogy tükröt tart eléje, önismeretre szoktatja. Hiszen minden változtató szándék alapja a pontos helyzetismeret. Ebben áll szerintem az író felelőssége és minden segítsége - vallja az író. Regényei korunk egyik alapkérdésével foglalkoznak: hogyan állunk az embert felszabadító életforma kialakításával, meddig jutottunk a köznapi élet elidegenedettségének felszámolásával. Kertész Ákos feleletét Bognár Vince és Makra Ferenc sorsából olvashatjuk ki.