Magánybeszélgetések - Szegő András

Rosszkor születtem. Mire eszmélni kezdtem, és körülszaglásztam a világban, hogy ugyan mit is csinálhatnék, kiderült, hogy elkéstem. (...) Így szembesülnöm kellett azzal a cudar ténnyel, hogy csaknem mindent elhalásztak előlem. Nem tudtam, mitévő legyek. Töprengtem, és rájöttem, ezek után egyetlen sanszom maradt, hogy én is valami maradandót alkossak: újságíró leszek, és olyan, de olyan cikkeket írok, majd, hogy attól koldul a világ! Éppen hozzá is akartam látni, amikor ismét végiggondoltam a dolgot, és erős kétségeim támadtak, hogy valóban annyira fontos-e az az örökbecsű. Elméláztam, és rájöttem, hogy egyáltalán nem. Ennek a felismerésnek a következménye 1968 óta tartó újságírói pályám.