Vallomások Harminchárom jeles magyar kortársunk gondolatai anyanyelvünkről - Grétsy László (szerkesztő)

A 2009-es év emlékezetes, legalábbis számontartásra érdemes esztendő minden magyar ember számára. Nemcsak Kazinczy-emlékév a magyar nyelvújítás vezéralakja születésének 250. évfordulójára emlékezve, hanem A magyar nyelv éve is. Ez alkalomból az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Honismereti Szövetség két kérdéssel fordult a világ magyarságának számos olyan jeles személyiségéhez, aki megítélése szerint íróként, művészként, tudósként, közéleti személyiségként felelősséget érez anyanyelvünk iránt. 1. Milyennek érzi most, 2009-ben, a Kazinczy-évben anyanyelvünk állapotát, más népek anyanyelvéhez viszonyított helyzetét, valamint a magyarság megmaradásában és boldogulásában betöltött, illetőleg betölthető szerepét? 2. Hogyan fogalmazná meg egyetlen mondatban anyanyelvünkhöz fűződő érzelmi kapcsolatát? A felkértek közül harminchárman válaszoltak a kérdésekre. A kötet a felelők betűrendjében, bármilyen érdemi változtatás nélkül adja közre gondolataikat. 2009. december 12-én, szombaton délelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartotta az Anyanyelvápolók Szövetsége idei ünnepi közgyűlését, amely a Kazinczy-emlékév és a Magyar nyelv évének is egyik záróeseménye volt. Itt mutatták be a Vallomások című kötetet, amely a Harminchárom jeles magyar kortársunk gondolatai anyanyelvünkről alcímet viseli és a TINTA Könyvkiadónál jelent meg. Grétsy László, a kötet szerkesztője és összeállítója elmondta, hogy az év elején két kérdéssel fordult a magyarság számos olyan jeles személyiségéhez, aki íróként, művészként, tudósként, közéleti személyiségként felelősséget érez anyanyelvünk iránt. Mindegyik feleletből az anyanyelvhez fűződő bensőséges viszony, a magyar nyelv iránti csodálat és szeretet olvasható ki. Ugyanakkor jó néhányan kiemelik, hogy mindnyájunk felelőssége anyanyelvünk védelme, ápolása. Monspart Sarolta tájfutó világbajnok így vall: Magyar anyanyelvük olyan létfontosságú nekem, mint az oxigén az edzéstervem teljesítéséhez.