Jámbor lázadás - Ténagy Sándor

Az induló, fiatal költők első kötetében többnyire az a legérdekesebb mozzanat, ami megkülönbözteti azokat a generációs társak műveitől. Ebben sejlik fel az az egyéniség, amelynek fejlődését, kibomlását a pálya további állomásain végigkísérni mindig izgalmas élményt jelent. Ténagy Sándor is nemzedékének tipikus útját járta: a faluból jött a városba, itt tágult ki körülötte a látóhatár, gazdagodó élményvilága és művészi eszköztára itt érlelte igazán költővé. Városi elhelyezkedése azonban észrevehetően eltér a gyakori iránytól: nehézségek nélkül illeszkedik bele az új környezetbe, lelkes hangon dalolja annak vonzó, mozgósító megnyilvánulásait, és ugyanakkor szinte párhuzamosan - nosztalgia nélkül - őrzi szívében tovább a falut. Verseinek kiemelkedő értékű csoportját képezi a munkásélet lírai körképe, amelyet szerető, a gondokat osztó és vállaló alapállásból fest meg, és eközben sem szürkül el benne a származásából fakadó elkötelezettség. Hivatástudatként cseng ki soraiból, hogy ő büszke-konok kaszásivadék, aki írásaival küldőit - a dolgozó népet kívánja szolgálni.