Remélem, hogy vagy - egy gyógyult piás üzenetei - Csíky Antal

Hiteles, őszinte, érzelmes vallomást vesz kezébe az olvasó. A szerző úgy avat be ügyeibe, hogy az olvasó nem maradhat közömbös, végig a főhősnek drukkol, akiről kezdettől fogva tudja, hogy nem valamilyen megátalkodott gonoszság vezette őt a társadalom peremére, hanem külső körülmények és személyes gyengeségek sajátos összejátszása. Az önpusztító, időnként a társadalomra is veszélyes alkoholista önvallomásában soha nem vádol senkit, nem gyűlöl, nem keres a maga számára felmentést, de nem vesz fel hősi pozíciót akkor sem, amikor bemutatja a társadalomba való visszatérését. A főhős ettől nagyon rokonszenves és szeretetre méltó. Hatása lesz az olvasóra, arra is, akinek segíteni akar, arra is, aki ma még gőgös fölénnyel szemléli az alkoholistát. Az érdelkődő számára a műből világossá válik, milyen hosszú, útvesztőkkel teli pálya vezet az alkoholfüggőség kialakulásához. De azt is megérti, hogy ettől kezdve milyen végzetszerű a társadalom peremére sodródás. A mi viszonyaink között erősek a stigmatizáló, bűntető, kirekesztő mechanizmusok, nagyon hiányosak azonban a preventív, segítő szolgáltatások. A könyv stílusa meghökkentően alpári, de a leírt képek, a használt kifejezések nem eredetieskedők, hanem hitelesen szolgálják az igazmondást - írta egy kriminológus a könyv 1991-es, első megjelenése előtt.