Magányos így a nyeregben, amióta meghalt a ló - Salamon Gábor; Zalotay Melinda

E. E. Cummings amerikai költő mondta, hogy a legelfecséreltebb nap az, amelyiken egyszer sem nevettünk. Idézetválogatásunk célja, hogy ez többé ne fordulhasson elő. (Bár nem a levitációról szól, alig lehet letenni.) Szeretne jókat somolyogni, mosolyogni, kacagni, hahotázni, ne adj' isten röhögni? Ez a könyv garantáltan erre való. És ha közben megtanul önmagán nevetni, sohasem marad szórakozás nélkül (Shirley MacLaine). A nevetést - ami Norman Cousins szavaival lelki kocogás - szavatolja az a néhány száz angol, amerikai, ír, ausztrál és egyéb angolszász komikus, humorista, író, újságíró, és persze politikus, akiket megidézünk. Nevesek és névtelenek, akik a falra írták vagy a világhálóba szőtték poénjaikat a legkülönbözőbb témákról, vagy éppen téma nélkül. Hiszen ne felejtsük el, hogy a nevetés visszafelé olvasva séteven. Ez ugyan egyáltalán nem jelent semmit, de talán felvidít egy kicsit (Gene Perret). A könyvet egyszerre végigolvasni kész agyhalál - akárcsak ha valaki egy ültő helyében végignéz három futballmeccset, Erma Bombeck szerint -, ezért javasoljuk, hogy a mindennapi derülés céljából a lakás egy üldögélésre alkalmas helyiségében tartsa kéznél. Mert egy klasszikushoz hasonlóan ennek a műnek is vannak olyan passzusai, amelyeket a vécén ülve kell olvasni ahhoz, hogy teljes töménységükben élvezni tudjuk (Henry Miller James Joyce Ullysseséről).