Azt soha - Gyurkó László

Gyurkó László legújabb műve a Dunakanyar egy képzeletbeli kisvárosában játszódik. Jóllehet a helyszín földrajzilag pontosan behatárolható – és a regény írója maga is ebben a térségben lakik –, a legkevésbé sem valamiféle kulcsregényről van szó, a mű történetének, szereplőinek nincs közük az itteni valóságos települések életéhez. Egyetlen vonatkozásban van jelentősége a helyszínnek: a történetben meghatározó szerepet játszik a Duna. A regény története egy parti csónakház és annak közvetlen környezete körül bonyolódik. A fokozatosan kibomló, végül tragédiába torkolló konfliktus lényege, hogy a település vezetői szanálni akarják ezt a területet, s ott egy luxushotelt vagy apartmanházat kívánnak létesíteni. Közvetlenül érdekeltek benne, s elgondolásukat azzal kívánják alátámasztani, hogy a terv megvalósulása pezsgést, fellendülést hozna a faluból csak nemrég várossá váló település életébe. Az ott élőket viszont a terv megvalósulása elzárná a Dunától, nem használhatnák csónakjaikat, megszűnne a „gyerekecskék” vízi szakosztálya – megváltozna életük. Ezért száll harcba a terv megakadályozására a regény főhőse: a csónakmester Cibere és barátai, a „kompánia tagjai. „Azt soha” – hajtogatja fokozódó indulattal Cibere – a mű címe is innen van. A szerző rokonszenve a csónakházi társaságot övezi. Ezek a már idősödő férfiak: a csónakház kezelője, a vízi világ minden apró rezdülését kiválóan ismerő, makacs és konok, elveit soha fel nem adó Cibere; Firinc, a hatalmas termetű asztalosmester, „az élet császára”; Teréz, aki nevével ellentétben férfi és kovács; Zsolti-Bolti, a végtelenül szorgalmas kiskereskedő; a félnótás Muki és a hozzájuk csatlakozó nyugdíjas tanár úr, ki a fővárosból költözött oda, megpróbálják a szinte lehetetlent, amikor útját akarják állni a talmi ragyogás, a számító kivagyiság érvényre jutásának, meg akarják őrizni a természet csendjét, békéjét. Az író kettős szemüvegen át nézi őket: szeretetteljesen, megértéssel és beleérzéssel ábrázolja hőseit, ugyanakkor mosolyogtatóan ironikus módon láttatja gyengeségeiket, esendőségüket. De ugyanolyan plasztikus és életteli a „másik oldal”: a dúsgazdag vállalkozó Boldócki és felesége, a nacsasasasszony, a polgármester Kecske, az iskolai igazgatóhelyettes Piroska bemutatása is. Az író történetek során keresztül ábrázolja szereplőit: ezek a hol vidámabb, hol drámaiabb epizódok övezik a konfliktus kibomlásának útját, mindig lekötve az olvasó figyelmét. Sajátos az írás stílusa: egészen rövid, pár szavas mondatok, gyakorta csupán pontosvesszővel elválasztott mondatrészek követik egymást, nemegyszer akár egész oldalnyi bekezdésekben. Ez a kissé zaklatott, szokatlan írásmód egyfelől figyelmes olvasást igényel (nem lehet csak úgy „átfutni” a mondatokon), másfelől viszont magával is ragadja, viszi előre az olvasót. A Duna-parti táj, a szereplők érzelmeinek leírása helyenként szinte költői, ám legkevésbé sem annak „lila” válfajában. A mű drámai erejű, és az is a hatása alá kerül, akinek a könyvben leírt vízi világhoz semmiféle kapcsolódása nincs. A szerzőről Gyurkó László 1930-ban született. Az ötvenes évek közepe óta jelennek meg írásai, megszámlálhatatlan regény, színmű, pamflet, történelmi esszé, tanulmány, kritika, publicisztika szerzője. Szépírói-alkotói tevékenységét ugyanakkor mindig kiegészítette valamilyen kulturális, közéleti felelősségvállalás. Volt országgyűlési képviselő, folyóirat-szerkesztő, színházigazgató, a nyolcvanas évek végén a Népszabadság főmunkatársa. Munkásságát Kossuth- és József Attila-díjjal ismerték el. Egyaránt foglalkoztatja az emberek mindennapi élete és a történelem mélyebb vonulata, ezen belül a forradalmiság problémája; ez utóbbihoz kapcsolódik 1956-ról szóló, A bakancsos forradalom című, több kiadást megért műve. Jó néhány dráma, így a Szerelmem, Elektra, a Búsképű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála, valamint számos regény, köztük a Faustus doktor boldogságos pokoljárása, a Családi regény szerzője. Legutóbbi regénye, a Látlelet dr. G-né Simon Izabella szerelmi életéről című, 2004-ben jelent meg.