A teológus Pázmány - Szabó Ferenc S.J.

E monográfia kidolgozására kettős kötelezettség ösztönzött. Először tartoztam vele Őry Miklós (1909-1984) rendtársam és barátom emlékének, aki élete utolsó éveiben bevezetett három évtizedes Pázmány- kutatásába. Megkezdtük Pázmány grazi éveinek kidolgozását; ebben a feladatban P. Őry nekem szánta a grazi «theologia scholastica» tartalmi elemzését és elhelyezését a teológia történetében. Közös munkánkat halála félbeszakította. A témába vágó dokumentációt - Lukács László rendtörténész segítségével - közzétettem a Pázmány Péter emlékezete (Róma 1987) c. kötetben; felhasználtam P. Öry jegyzeteit, diktálásait is a kegyelemvita történetére vonatkozóan; továbbá a De Fide-traktátus tartalmi elemzésével és kiértékelésével már megkezdtem azt a munkát, amelyet itt az egész «theologia scholastica»-ra kiterjesztve elvégeztem. Mostani könyvemben természetesen felhasználtam az említett Őry-tanulmányt és dokumentációt, illetve beépítettem saját tanulmányomat a hitelemzésről. Másodszor tartoztam Pázmány Péter (1570-1637) emlékének, ill. a magyar kultúrtörténetnek is. Hiszen a század elején kiadott theologia scholastica (Pázmány, Opera Omnia IV-VI) igazában eddig kiaknázatlan kincsesbánya maradt. Pedig, ahogy többen hangoztatták Bitskey Istvánnal: Pázmány magyar vitairatainak «aranyfedezetét a grazi teológiai előadások teremtették meg, élükön a De Fide című értekezéssel» (PP emlékezete 196). Csakugyan, ha Pázmány teljes életművét fel akarjuk mérni, fokozottabb figyelmet kell fordítanunk a grazi évekre, és - mivel Félegyházy és Gerencsér 1937-ben Pázmány filozófiáját már feldolgozták - főleg a latin Szent Tamás-kommentárokat, a theologia scholastica anyagát (1603-1607) kellett kiaknázni, feldolgozni, illetve elhelyezni a teológiatörténetben és Pázmány egész művében. Erre a feladatra vállalkoztam tehát monográfiámban. Ezt az első megközelítést és feldolgozást - remélhetőleg - újabb kutatások követik. Itt mondok hálás köszönetét rendtársamnak, Lukács Lászlónak, aki a kéziratok átírásában vagy ellenőrzésében segítségemre volt, továbbá hasznos hozzászólásaival, illetve a szöveg lektorálásával is közreműködött a könyv megszületésében. Megköszönöm még munkatársaim, Vertse Márta és Szőnyi Zsuzsa segítségét a kefelevonatok javításában. Végül hálámat fejezem ki a METEM (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége) elnökségének, hogy felvette monográfiámat a METEM-könyvek most induló sorozatába 1. kötetnek.