G. H. R. Von Koenigswald - Találkozás az ősemberrel

Népszerűen ?megírt munka, de különös érdekességet az ad neki, hogy szerzője az utrechti egyetem őslénytan tanára és az ősemberkutatásnak nemcsak kiváló szakértője, hanem tevékeny részese is. Amit könyvében olvasunk, mind személyes élmény személyes tapasztalat. Jávai kutatásai és azok rendkívüli eredményei mind az ősemberkutatás jelentős állomásai. Böngészés a távol-keleti kínai patikákban. Pár hatalmas majomfog és új név vonul be a tudományba Gigantopithecus blacki. Davidson Black-ról a pekingi ember felfedezőjéről elnevezett óriás ősmajom. Aztán a Solo-folyócska melletti terasz ásatásának eredménye: a Homo soloensis: A neandertali típusú jávai ősember, az egykori koponyavadász trófeáinak 11 koponya maradványa. Majd az idősebb rétegekről kikerült Homo modjokertensis maradványok, melyek a Dubois féle Pithecanthropusnál is kezdetlegesebbek és a pekingi emberrel mutatnak fel minden tekintetben messzemenő egyezést. A Meganthropus palaeojavanicus a jávai óriás ősember. Ennek csak egy állkapocstöredéke kerül elő. Tíz év múlva azonban már egy másik lelet igazolja, hogy itt nem egy egyedi eltérésről van szó, hanem méreteinél fogva a gorilla nagyságát is meghaladó ősemberről. Végül még egy alsó állkapocstöredék, amit először valami elütő orángutánnak tartanak. Csak mikor jobban preparálják bizonyul be emberi volta. Ez a Megaphoropustól eltérő ősemberi alak, a Pithecanthropu dubius. De Koenigswald könyvéből nemcsak saját kutatásainak eredményeivel, hanem a másik sajátos keleti ősemberrel, a Sinanthroppus pekinensis-szel is megismerkedünk. Ez a 45 egyed gyér maradványaiból Black és Weidenreich professzor által megformált pekingi ember, mely sajnos a tudomány szempontjából oly tragikus véget ért. A háború kitörésekor, Amerikába való mentésük közben e leleteknek teljesen nyomuk veszett. Jávai kutatásai után Afrika következik és itt felkeresi a szerző a harmadkori emberszabású majmok lelőhelyeit. Megismerjük a Prokonzult, azt az emberszabású ősmajmot, mely az átmenetet képezte az alacsonyabbrendü és az emberszabású majmok között. Ezután a dél-afrikai Swartkrans, az Australopithecusok, a dél-afrikai félemberek hazája következik. Ezek a Broom által Paranthropusoknak, Plesiantropusoknak keresztelt átmeneti alakok, fa fogazatuk révén morfológiailag közel is állnak az emberhezde még is csak majomszerűségben rekedtek. De találtak Swartkransban néhány olyan álkapocs maradványt, amik nem olyan durvák és majomszerűek és ezeket a Telanthropusokat, egyesek az Australopithecusok és az ember közötti átmenet alakjainak, mások pedig márkezdetleges embereknek, az Australopithecusok kortársainak tartják. Mindenesetre az emberré válás idejének és származásunk, fejlődésünk pontos megismeréséhez még sok hasonló kutatás és nagyon sok lelet szükséges Amit azonban eddig felderített a tudomány, azt Koenigsawaldnak ebből a könyvéből megismerjük.