Farkas Edith és a Budai Vár

„Egy-egy család tisztelettel őrzi, sőt továbbadja felmenői történetét (ha a messzi múltat is ismeri, akár „történelmét). Néha szinte legendává nőhet egy-egy ős „hőstörténete, esetleg plusz színezetet is felvéve. Így van ez a szerzetesi családokban is. Mi - régi nővérek -, akik a rendszerváltozás idejében léptünk be, különösen fontosnak tartjuk azt a lényeget megragadni múltunkból, amely ma is korszerű, sőt előrevivő lehet. Még akár a világi életformában élőknek is erősítést, bátorítást adva olvasásuk révén. Mi 2014-ben kezdtünk hozzá annak a történetnek a bemutatásához, amely a II. világháború vérzivataros idejében itt, a Krisztina körúti anyaházunkban zajlott le, amikor a környék kibombázott lakói nálunk találtak menedéket és a „halálkatlannak nevezett területen is reményt és bátorságot. Aztán egy nővérünk hitvallása következett a szocmissz életre történő meghívásáról, majd történelmünk feldolgozása következett, és a sort Farkas Edith Lelki Iskolája zárta. Most pedig Farkas Edith és a Budai Vár címmel jelent meg a Szociális Missziótársulat legújabb kötete. A Szociális Misszióstársulatot a magyar katolicizmus hőskorának egyik kiemelkedő egyénisége, Farkas Edith alapította Prohászka Ottokár püspök támogatásával. A SzociálisMissziótársulat alapszabálya szerint hivatásos szociális munkások egyházi és társadalmi szervezete volt. Egyházi, amennyiben beltagjai, a missziósnővérek szerzetes szabályokhoz kötött magán örökfogadalmas közös életet éltek. Egyházjogi értelemben nem volt szerzetesrendnek tekinthető, mert tagjai csak magánfogadalmat tettek, viszont szerzetes módjára éltek. Farkas Edith a szervezet létrehozásával megalkotta a szociális nőapostol modelljét, azokét a nőkét, akik teljes életüket a szociális missziónak szentelik. A társulat társadalmi szervezet jellegét erősítette továbbá, hogy a nővéreken kívül voltak kültagjai is, akik életviszonyaik miatt nem csatlakozhattak a rendhez, de a nővérek irányítása alatt missziós munkát végeztek. A fentiekből következően a Missziótársulat célja egyházi és társadalmi is volt egyben.