Donald Spoto - Marilyn Monroe

Amikor Amerika nagy szőke hajas babája 1962-ben meghalt, valójában új életre is született. Életének 36 évét utóéletének 36 éve olyan sokszor hozta újra meg újra nyilvánosságra, hogy Marilyn élőbb, mint valaha. Marilyn Monroe jelenség lett - hol a reklámipar, hol a média, hol a politika akarta kisajátítani magának, nem beszélve a sok kis- és középszerű emberről, akik mind a meztelenségéből, szőkeségéből, ágyba húzó mosolyából akartak megélni - kulcstartóként, vetkőzős töltőtollként vagy poszterként árusítva ezt a talán valójában egyszerűen mindenkit szeretni akaró, nagylelkű, nagyszívű, igazi nagy sztárt. Milyen érdekes lenne kiszámolni, hány embert is tartott el Monroe még a halálában is! Mert hogy életében mennyit, arról Spoto rendkívül tárgyilagos, minden álszeméremtől mentes könyve vérfagyasztóan (vagy inkább vérforralóan?) pontos adatokat közöl. Egy igazi hollywoodi sztár egyetlen pillanatban, a legintimebbekben sem lehet egyedül. Hadseregnyi ember akar belőle megélni, és ha nem elé erős, szétszaggatja, megerőszakolja, őrületbe, öngyilkosságba, szorongásos depresszióba kergeti ez a tömeg. Ahogyan az ezzel a gyönyörű, feje búbjától a kisujjáig erotikus, ám ebből a könyvből megtudjuk: szorongó, pszichológustól pszichológushoz vándorló, önmagát folyton szétosztani akaró, identitászavarral küszködő szőke Barbie babával is történt. Boldogságát és boldogtalanságát, csillogását és kudarcait, első szeretőjét és utolsó mentsvárát - mindenkit megismerhetünk.