Hamvas Béla - Az ősök útja és az istenek útja

Ez a mű egymaga képes cáfolni azt a hibás, közkeletű vélekedést, hogy Hamvas Béla nem foglalkozott a magyar kultúrával, elhanyagolta volna irodalmi, művészeti és történelmi tárgyú tanulmányokban érinteni a szűkebb értelemben vett magyar kérdéseket, vagy esetleg nem is ismerte azokat teljes mélységükben. Az ősök útja és az istenek útja című nagyesszé 1943-ban született, három évvel másik, nagy koncepciójú magyarságtudományi, nemzetkarakterológiai tárgyú műve, Az öt géniusz földje című műve után. A szerzőnek a mű kiadására tett erőfeszítései nem jártak sikerrel; úgy tűnt egy ideig, maga a mű is elveszett. Csak Hamvas Béla halála után, 1991-ben került elő egy példány, amelyet Demény János gépeltetett le a kéziratról az 1940-es években. A mű három fejezetből áll: I. Kényelmetlen közkérdések; II. Ágis tragédiája; III. Politika helyett misztika. Alapkoncepcióját jól kifejezi egyik sarkalatos megállapítása: A nemzetben a lényeges nem a nagyság, hanem az arculat. Nem az, hogy kimagasló, hanem, hogy lélek. S amit róla tudnom kell, és amit róla tudni akarok, nem az, hogy milyen térfogata van, milyen maga, hány centiméter vagy kilométer, hanem, hogy mi benne a végső arculat és természet és karakter. Darabos Pál így ír a műről: Saját korát és társadalmát, azok vezetőit bíráló művet írt, ezért bírálata és diagnózisa minden olyan korra érvényes, amelyikben megszűnik az irodalomban az élet bírálata, és helyét - az élet szégyentelen dicsérete - és a propaganda foglalja el. Mert jóllehet formailag a magyar irodalom eszmeiségéről beszél, mondanivalóját azonban valójában az időszerű magyar élet egész területére vonatkoztatja; ezt a szándékát a műben egyébként fel is fedi és kimondja, hogy az irodalomnál is fontosabb dolgokról van itt szó. A magyar irodalomtörténeti megalapozás után a történeti áttekintés, a világválság, a politika, a szociológia, a falukutatás, a vallás, és ezernyi más terület mélyreható elemzése során bontakozik ki a mondanivaló: az a sokrétegű, finoman árnyalt hamvasi interpretáció, amely a XXI. század elején is aktuális lehet a magyar sors értelmezése során.