Szakrális terek Budapesten a rendszerváltozás után

Szakrális terek Budapesten a rendszerváltozás után A kötet két alapvető filozófiai és társadalmi kategória, a tér és a szakralitás összekapcsolása mentén a hazai társadalomkutatásból lényegében hiányzó kérdésköröket tárgyal. A munka alapját az ELTE Földtudományi Doktori Iskolájában elvégzett több éves kutatómunka jelenti, amely sikeres doktori védéssel, fokozatszerzéssel zárult. A munkában a térbeliség az elméleti tartalmak boncolgatásán, a bemutatott érdekes modellalkotási kísérleteken túlmenően meghatározó módon kötődik a főváros hitéleti, vallási közösségeinek, a rendszerváltozást követően sokszínűvé vált egyházi szervezetrendszernek a bemutatásához. A sokrétűen tagolt nagyvárosi térben zajló szellemi, szakrális folyamatok kiemelése ugyancsak új hangsúlyt jelent a hazai társadalomkutatásban, ahol ez idáig inkább a személyes, családi, kistelepülési nézőpont, a falusi szellemi világ és kultúra néprajzi, szociológiai tartalmai voltak előtérben. (Nemes Nagy József, professor emeritus, ELTE) DOBAI ATTILA MARCELIÁN született 1980-ban, nyelvész, jogász, egészségügyi szakjogász, népegészségügyi ellenőr, területkutató. Egyetemi tanulmányait a Semmelweis Egyetemen, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, az ELTE TTK-n szerzett fokozatot társadalomföldrajzból. Eddigi munkáját jól tudja szintetizálni az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Ember-Környezet Tranzakció Intézetében, ahol egyetemi adjunktus és a Környezetpszichológia Kutatócsoport tagja. Életminőség, társadalmi és környezeti tér, környezetjog témakörökben oktat és végez kutatásokat.