Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a mondattan területéről gyűjt egybe tanulmányokat, amelyek az Átfogó magyar nyelvtan című projekthez kapcsolódó elméleti kutatások eredményeiről számolnak be. A projekt célja az volt, hogy egy angol nyelvű, elméleti nyelvészeti szempontokat figyelembe vevő, de elméletsemleges leírás szülessen a magyar nyelv mondattanáról. A leíró nyelvtanok céljain túlmutatóan, jelen kötetünkben a szerzők az általuk vizsgált jelenségekről elemzést nyújtanak, kutatásaikat beillesztik a nyelvelmélet legújabb hazai és nemzetközi eredményei közé, illetve kísérletes adatgyűjtést is alkalmaznak. Az elméleti szintaktikai kutatásokban már évtizedek óta izgalmas kérdéseket vet fel az igéből képzett nominalizációk szerkezetének és értelmezési lehetőségeinek vizsgálata. Kötetünkben több szempontból is megjelenik ez a témakör: egyrészt az egyszerű főnevet tartalmazó, valamint a főnévi igeneves és -ás/-és nominalizációs szerkezetek felépítésének különböző megszorításaira kínálnak elemzést; másrészt az egyszerű és igéből képzett főnévi szerkezeteken belüli hatóköri értelmezési lehetőségeket vizsgálják; harmadrészt pedig a társas interakciót jelentő nominalizációkban megjelenő argumentumok értelmezési lehetőségeit vizsgálják kísérletes módszerrel. Az argumentumok témájában egy vizsgálat az igék mellett megjelenő kötelező és fakultatív vonzatok lexikai meghatározottsága mellett érvel, és a magyar igéket csoportosítja vonzatkeretük szerint. Két tanulmány foglalkozik olyan szerkezetekkel, amelyeknek az egyik összetevője szabadon csatolódik egy alaptaghoz: az egyik esetben a főnévi csoporton belüli, úgynevezett szoros értelmezők, a másikban pedig közbevetett mellérendelő kérdések új szintaktikai elemzését olvashatjuk. Az összetett mondatok közül a főnévi igeneves szerkezetek állnak két cikk középpontjában. Elemzést kapunk a tárgyi egyeztetés szerkezeti tulajdonságairól a főnévi igeneves szerkezetekben, míg egy másik tanulmány egy új jelenség, nevezetesen a hogy kötőszó melletti főnévi igeneves tagmondat megítélését vizsgálja egy kísérlet segítségével. A tanulmányok betekintést adnak abba, hogy napjainkban milyen témák állítják kihívások elé a magyar nyelv mondattanával foglalkozó kutatókat, és egyúttal azt is felvillantják, hogy milyen kérdésekben milyen kísérletes módszerek alkalmazása segíti akár a leíró, akár az elemző igényű nyelvtanírást.