Akiknek két anyja van - Küzdelmes sorsok - személyes történetek az örökbefogadásról

Akiknek két anyja van - Küzdelmes sorsok - személyes történetek az örökbefogadásról Ahol titok van..., ott minden ölelés hamis. Szépen be lehet csomagolni, de minden örökbefogadott gyerek azzal indít: én nem kellettem. És az ötéves megkérdezte: te már nem szeretsz? Én azt feleltem: túlságosan szeretlek, ezért adlak oda, ott jobban ki tudsz teljesedni. A szülésnél derült ki, hogy két lányom lesz, de nem tarthatom meg, ezt mondta a védőnő is, a gyámügyes is. Összenéztünk, amiben benne volt, hogy ő most tudta meg, hogy van egy bátyja, én meg, hogy van egy öcsém. Számomra talán az volt a legmegdöbbentőbb, hogy Diána ötévesen még egyáltalán nem tudott játszani. Hogy mi van? Anyám nem lát harminchét évig, mikor beszéltem vele, arra gondoltam, hogy meglátlak és megöllek, és ő meg megkérdezi, hogy ebédeltem-e meleget?! Mi nem azt éltük meg, hogy na, ez egy problémás gyerek, hanem azt, hogy ez a mi gyerekünk, és most épp elég nagy problémái vannak. 12 éves korra minden megkérdőjeleződött naponta, amit addig biztos pontnak hittem az életemben. Mikor a nyolcadik születésnapja eljött, a szülők már annyira haragudtak rá, hogy a születésnapján sem köszöntötték fel. Marci ekkor kezdte pengével vagdosni magát, mondván, hogy meg akar halni. 18 évesen elkezdtem félni az iskolában, hogy a szülőanyám megkeres, ki se mertem menni a portára, nem tudtam jól a törvényeket, hogy ő nem kereshet, rettegtem, hogy előkerül. Milyen nő az, aki képes lemondani a saját gyerekéről? Milyen, amikor az örökbe adott felnőttként találkozik az anyjával, aki évtizedekkel korábban lemondott róla? Milyen egy nevelőszülőnek örökre elválnia egy kisgyerektől, akit születése pillanatától nevelt? Lehet-e úgy szeretni egy örökbefogadottat, mint a saját vérünket? Mártonffy Zsuzsa könyvében olyan személyes élettörténeteket ismerhetünk meg, amelyek segítenek, hogy az előítéleteinken, a félelmeinken vagy akár a romantikus elképzeléseinken túllépve jobban értsük az örökbefogadás világát. Ezek a személyes vallomások egytől egyig megrendítőek, hiszen a megszólalók - örökbefogadottak, örökbefogadó szülők, örökbeadók, nevelőszülők és szakemberek - a legbelsőbb vívódásaikat osztják meg velünk. Mártonffy Zsuzsa tapintatosan, mégis lényeglátóan mutatja meg, hogy ezek a sorsok küzdelemről és élni akarásról, szeretetről és szeretetlenségről, kilátástalanságról és megnyugvásról, egyszóval az élet legnagyobb kérdéseiről szólnak. A kötetben olvasható anyagokat az örökbefogadás jogi és szabályozási hátterét megvilágító, praktikus információkat összegyűjtő Örökbefogadás A-tól Z-ig című fejezet teszi teljessé.