Esték és hajnalok

Esték és hajnalok „A jó mű?vek ön?ma?gunk?ra éb?resz?te?nek...” A könyv szép?sé?ge őszin?te?sé?gé?ben van, kis?sé az idő is ír?ta, lé?vén a szen?ve?dély ki?ala?ku?lá?sá?nak is tör?té?ne?te. Je?len?tős ré?sze egy?ko?ri va?dász?él?mé?nyek?ről szól: em?lé?ke?zé?sek, riportszerű be?szá?mo?lók. A va?dász?iro?da?lom sa?já?tos mű?faj, kü?lö?nös?nek tű?nik fel, né?mi?leg eg?zo?ti?kus?nak. Bár?sony Ist?ván egy?kor iro?dal?ma?sí?tot?ta a tör?té?ne?te?ket, Szé?che?nyi Zsig?mond, Kittenberg Kál?mán eg?zo?ti?kus vi?dé?kek?re vit?ték, ve?szé?lyes nagy?va?dak el?ej?té?sé?ről ír?tak. A ha?zai föl?dön por?tyá?zó „úr?va?dá?szok” jól meg?szer?ve?zett cser?ké?szé?se?i?ket, le?se?i?ket és haj?tó?va?dá?sza?i?kat örö?kí?tet?ték meg. A mű?fajt ál?ta?lá?ban szó?ra?ko?zá?sul, oku?lá?sul ki?tar?tás, iz?gal?mas ka?lan?dok és ne?mes fér?fi?as?ság jellemzik. Tű?rő?ké?pes?ség, bá?tor?ság, ön?fe?gye?lem! Ked?velt mű?fa?jom, szí?ve?sen ol?va?som, gim?na?zis?ta ko?rom?ban ar?ra csá?bí?tott, hogy ne ta?nár vagy mér?nök le?gyek, ha?nem in?kább prém?va?dász Alasz?ká?ban vagy leg?alábbis tát?rai vad?őr, szar?vas?bő?gés ide?jén! A va?dász?tör?té?ne?tek meg?moz?gat?ják a kép?ze?le?tet és meg?sej?te?tik az ősi szen?ve?dély szép?sé?gét. Gál Sán?dor köny?ve ha?son?ló s még?is más, ke?vés?bé eg?zo?ti?kus, mond?hat?nám, va?ló?ság- és földközelibb. Szá?mom?ra még?is von?zóbb ama?zok?tól, ta?lán mert sok?kal kö?ze?lebb áll hoz?zám. A szen?ve?dély?ről szól úgy, hogy köz?ben az be?épül a mű?be, át?jár?ja ap?ró rész?le?te?it, vé?gül a tar?ta?lom azo?nos lesz a szen?ve?dél?lyel. Ír?nom kel?le?ne ró?la, töp?reng?tem, míg a köny?vet ol?vas?tam, és azon gon?dol?koz?tam, ho?gyan fo?gal?maz?hat?nám meg ol?va?sói él?mé?nye?met. Majd a könyv kö?ze?pe tá?ján olyan so?rok?ra ta?lál?tam, me?lyek?ben a szer?ző ma?ga fo?gal?maz?za meg, amit érez?tem. „Mi?vel so?ha nem volt mó?dom olyan he?lye?ken s olyan va?dak?ra va?dász?ni, hogy kü?lön?le?ges ka?lan?dok ré?sze?se le?het?tem vol?na, így ilyenfé?le él?mé?nye?im nem is ma?rad?hat?tak. Azon?ban meg?ma?radt szá?mom?ra a tá?gab?ban ér?tel?me?zett szü?lői táj ad?ta hét?köz?nap?ok szür?ké?nek tű?nő, ka?lan?dok?tól men?tes, szá?mom?ra még?is mér?he?tet?le?nül gaz?dag, sok év?ti?ze?des em?lé?kek so?ra.” An?nak, hogy a mű ma?ga a szen?ve?dély, a né?hány sor?ban van a lé?nye?ge! Gál Sán?dor szen?ve?dé?lye tár?gyát, an?nak ki?tel?je?se?dé?sét nem úgy kap?ta, nem is fi?zet?te meg, ha?nem le?he?tő?sé?ge?it ma?ga ke?res?te, kö?rül?mé?nye?it gyak?ran ma?ga te?rem?tet?te meg. S eb?ben sej?tem azt a moz?za?na?tot, ér?zem az ősi ösz?tönt, amely a va?dász?szen?ve?dély ele?mi in?dí?té?ka, vad és va?dász vi?szo?nyá?nak csu?pasz lé?tét, az örö?möt, me?lyet a ki?e?lé?gült szen?ve?dély okoz. Így tár?sul a szen?ve?dély?hez az ösz?tön és a cél?irá?nyos aka?rat, ame?lyek a szi?kár er?kölcs és a tisz?ta fér?fi?as?ság leg?ne?me?sebb épí?tő?anya?gai le?het?nek. Duba Gyu?la