Mi van veletek, semmi?

Mi van veletek, semmi? Grafit hallgatott, a csempének vetett háttal, leforrázva ült, gondolkodott. Idén ősszel lesz harmincöt. Még vele is történhet valami. Tartózkodási hely, ennyi jutott eszébe. Egész felnőtt életében egyszer sem volt ott a lakcíme, ahol éppen lakott, neki legföljebb tartózkodási hely volt az irataiban. Miért ne menne akárhová? Szeifert Natália új regénye, a Mi van veletek, semmi? a kétezertízes évek Magyarországáról szól; innen a főszereplők gyerek- és kamaszkori emlékein keresztül időnként visszatekint a megelőző kb. harminc évre. A regény egy fura, véletlenszerű barátság története, ahol a (fő)szereplők sodródnak az eseményekkel, és közvetlen vagy közvetett módon kapcsolatba kerülnek a bűnnel. Közelebbről ismerjük meg általuk Budapest, azt a két felülettel rendelkező várost, amit (fel és ki) használunk. Szeifert figurái azok az igyekvő-törekvő kisemberek, akik szökőévente lemennek vidékre a szülőkhöz, megúszni a kínos kérdéseket. Ők a jól ellevő harmincas-negyvenes generáció, amelynek tagjai dolguk végeztével esténként beülnek a Mexikó nevű kocsmába, de egyébként nincs velük semmi. Persze, feltűnnek és kikacsintanak Az Altató szerekről szereplői, de a regény önmagában is értelmezhető szövegként is remekül működik. Bár Szeifert írói univerzuma, szövegvilága forgatható (mint a könyvben az egyik szereplő által gyakran terápiás célzattal használt Rubik kocka), a folyamszerű elbeszélőmód és a remek humorérzék rendkívül olvasmányossá is teszi ezt a könyvet. Szeifert Natália 1979-ben született Zircen. Egészségügyi tanulmányok és rövid ápolói munka után a kétezres évek elejétől irodalommal, képzőművészettel, kulturális újságírással foglalkozik. 2009-10-ben összművészeti webrádiót (Intro Rádió) működtetett, a 2014 óta a magyar költészet napjához kapcsolódó, határokon átívelő Posztolj verset az utcára! mozgalom egyik alapítója, szervezője. Verset és prózát 2005 óta publikál. Írásai megjelentek többek között a Holmi, Jelenkor, Élet és Irodalom, Mozgó Világ, Kalligram, Palócföld, Forrás folyóiratokban. Két kötete jelent meg (Láz, 2012, Könyvműhely; Az altató szerekről, 2017, Kalligram). 2009-ben elnyerte a Palócföld novellapályázatának különdíját, 2012-ben az Élet és Irodalom tárcanovella-pályázatának különdíját, 2015-ben a Mozgó Világ folyóirat nívódíját vehette át, próza kategóriában. Jelenleg Budapesten él a családjával.