Tenigl-Takács László - Dúlt napjaink voltak

„Hogy kik és mik vagyunk, eddig még nem dőlt el. Hermelin azt mondja, szociológiai tünet, az amúgy is megroggyant bölcsészértelmiség blöffönc söpredéke. Mariner szerint neandervölgyi olvasókör. Bornemissza úgy véli, hogy jó úton járó istenkeresők. Pong szokása szerint érzelmeskedik és mindenféle klasszikus példákat emleget. Bármi is legyen motívumunk, végleg csak akkor vész el, ha mi is beszopjuk a káprázatot, és komolykodóvá száradunk, mint az a lapátra való és mulatságos kufárvilág, amit megénekelünk, elsiratunk és leköpünk. A komolyság veszélye egyelőre nem fenyeget, így hát sorsfolyónk tovább kanyarog, bárkik is lehetünk még. Egy biztos. Mindig megkent felünkkel esünk majd a földre, éppen úgy, mint a vajas kenyér.”