H. P. Blavatsky - Titkos tanítás IV/A-B - Antropogenézis: Az ember teremtése

Helena Petrovna Blavatsky fő művének, az 1888-ban két vaskos kötetben megjelent Titkos Tanításnak teljes magyar nyelvű kiadásával a Magyar Teozófiai Társulat több mint 100 éve tartozik a teozófiának és a magyar olvasóknak. Terveink szerint magyarul 6 kötetben fogjuk kiadni, évente jelentkezve egy-egy új résszel. Az I. rész 2011-ben jelent meg ?Kozmogenezis ? a világ teremtése? alcímmel, a jelenlegi kötet a második a sorban. A Titkos Tanítás mindkét eredeti kötete három részből állt. Az első részek egy ősi írásból, a Dzyan könyvéből vett néhány kiválasztott stanzát, valamint az ezekhez fűzött magyarázatokat és megjegyzéseket tartalmazzák. Az első kötet stanzái a kozmosz, míg a másodikban idézettek az emberiség születéséről és fejlődéséről szólnak. A második rész mindkét kötetben a világban ismert vallások és mítoszok jelképrendszeréről szól, a harmadik részek pedig a fizikai és az okkult tudományok módszereinek és eredményeinek összehasonlítását tartalmazzák. Helena Petrovna Blavatsky leánykori nevén HAHN (szül. 1831. aug. 12. [a régi naptár szerint júl. 31.], Jekatyerinoszlav, Ukrajna, Orosz Birodalom - megh. 1891. máj. 8. London, Anglia), orosz spiritualista, írónő, a panteista filozófiai-vallási rendszert terjesztő Teozófiai Társaság egyik alapítója. Helena Hahn tizenhét éves korában ment feleségül Nyikifor V. Blavatszkij orosz katonatiszthez, tartományi alkormányzóhoz, de néhány hónapi házasság után elváltak. Helena az okkultizmus és a spiritualizmus iránt érdeklődött, s évekig utazgatott Ázsiában, Európában és az Egyesült Államokban. Állítása szerint néhány évet Indiában és Tibetben is eltöltött, ahol hindu mahátmák irányításával folytatott tanulmányokat. 1873-ban New Yorkban megismerkedett H. S. Olcott-tal, akinek közeli munkatársa lett. 1875-ben több ismert személyiséggel együtt megalapította a Teozófiai Társaságot. 1877-ben jelent meg első nagyobb műve, az Isis Unveiled (Ízisz fátyol nélkül). Ebben a könyvében bírálta kora tudományát és vallásait; azt állította, hogy a misztikus élmény és tanítás az az eszköz, amelynek segítségével az igazi spirituális megismerés és tisztánlátás elérhető. A műre sokan felfigyeltek, a társaság mégis elsorvadt. 1879-ben Blavatsky és Olcott Indiába mentek; három év múlva Adyarban, Madras közelében teozófiai központot nyitottak, és elindították a társaság folyóiratát, a The Theosophistot (A teozófus), amelyet 1879-től 1888-ig Blavatsky szerkesztett. A társaságnak csakhamar hatalmas tábora lett Indiában. Blavatsky azt állította, hogy különleges pszichikai képességei vannak. 1884 végén - amikor éppen Párizsba és Londonba utazott - az indiai sajtó azzal vádolta meg, hogy nem létező spiritualista jelenségeket agyal ki. Németországi útja során ártatlanságát bizonygatta, majd 1884-ben visszatért Indiába, ahol lelkes fogadtatásban részesült. 1885-ben azonban a London Society for Psychical Research (Pszichikai Kutató Társaság) vizsgálata után kijelentették róla, hogy szélhámos. Indiából megromlott egészségi állapotban távozott, többé nem is tért vissza. Németországban, Belgiumban és végül Londonban élt visszavonultan, miközben kicsiny, már klasszikus meditatív művén, a The Voice of Silence-en („A csend hangja”; 1889) és legfontosabb művén, a The Secret Doctrine („A titkos tanítás”; 1888) c. tanulmányon dolgozott. Ez utóbbi mű a teozófiai tanítások áttekintése. Ezt követte 1889-ben a Key to Theosophy (A teozófia kulcsa). (forrás: terebess.hu)