Nagy Imre - Snagovi jegyzetek - Gondolatok, emlékezések 1956-1957

Örömmel nyújtjuk át az olvasónak az 56-os forradalom egyik kapitális, de mindeddig bujkáló dokumentumát: Nagy Imre snagovi jegyzeteit, amelyekből pontos, sokszor meglepő, s majd mindig fájdalmas betekintést nyerhetünk a forradalom kivégzett miniszterelnökének 1956 őszén-telén és a rákövetkező év első hónapjaiban papírra vetett gondolataiba. Snagov volt Nagy Imre és legközelebbi bajtársai fogságba torkolló romániai háziőrizetének földrajzi színtere. Hogy kinek a parancsára, mi okból és kiknek a cinkosságával kerültek ők oda, ezt alább következő bevezetőjében a kötet tudós szerkesztője, Vida István, részletesen elmagyarázza. Bevezetője arról is számot ad, hogy miként kerültek elő az itt olvasható szövegek - a Gondolatok, emlékezések című emlékirat és az azt kiegészítő följegyzések, iratok, levelek s hogy milyen szempontok alapján történt ezeknek összeválogatása. Az 1956. november végén Romániába hurcolt magyar kormányfő a számára kijelölt kényszerlakhelyen mind nagyobb elszigeteltségben és egyre mostohább körülmények között élt 1957. áprilisi őrizetbe vételéig és Magyarországra hurcoltatásáig. A snagovi háziőrizet annyiban azonban jobb volt az ezt követő fogság e kötetben ismertetésre nem kerülő viszonyainál, hogy gondolatait Nagy Imre „szabadon papírra vethette, sőt folyamodásait is megírhatta (ámbár azokat úgyszólván soha nem továbbították a címzetteknek). Ebből a sajátos helyzetből született a Gondolatok, emlékezések címet viselő, műfajilag teljesen egyedülálló dokumentum. Az emlékirat és a hozzá csatlakozó szövegek közvetlen betekintést nyújtanak a politikus Nagy Imre gondolkodásába. Ez természetesen csak bizonyos fenntartásokkal igaz. Először is: Nagy tudta, hogy az őrizetét ellátó román titkosrendőrség rendszeresen betekint papírjaiba, valószínűleg sejtette, hogy azoknak egy részét vagy mindegyikét le is másolják, ennélfogva óvatosabban írt, mint tette volna, ha szabad emberként formálhatja gondolatait. Másodszor: Nagy többé-kevésbé tisztában volt vele, hogy lényegében már a vádlottak padján ül, s az ellene szóló vádakat azok fogalmazzák meg, akik őt e kényszerlakhelyre hurcolták. Ezért aztán tollát nemcsak az önvizsgálat és a történeti megértés szándéka vezette, hanem az a hallgatólagos tudat, hogy mindaz, amit papírra vet, akarva-akaratlanul egy védőirat része is.