Nem múló, szent összhang - Tóth Menyhértről - magunk között

A műből kiragadott részlet: Közelebbről megismerve a mestert, rá kellett döbbennem: Menyus bácsi már régen nem maga - magával törődik, amikor az ecsetjét vagy éppen a száját jártatja... Őket félti, a gyámoltalanokat, az élet kiszolgáltatottjait. Mintha mindegyik külön - külön is rá lenne bízva. Kezdetben az egészséges önszeretet is mozgató rugója lehetett az emberi és művészi tevékenységének, de ahogy múltak az évek - évtizedek, ez a szeretet fokozatosan szétáradt a tágabb, tágasabb körökre: a család, a faluközösség, a haza, majd az emberiség állomásain át a teljes élővilágig, sőt az egész eleven, lüktető Univerzumig.