Georg Kühlewind – A Szent Szellem megújítása

“A mennyek országa mostanra valóban közel jött, a másik oldalról, ahonnan korábban nem lehetett fölkeresni. Az ember gyengeségében jelent meg; a hétköznap – szokásaink – hamuja alatt izzik a kezdés parazsa. Aki föllobbantja, azt a Szent Szellem áldása kíséri. A testté válás motívumában így láthatjuk a kereszténység impulzusát: a hétköznapi énben megjelenő Logosz-szikra képessé teszi a lelket arra, hogy kezdjen és elkezdjen közeledni magasabb vagy igazi Énje felé. Ez a közeledés azonos a lélekben megbúvó Logosz-csíra gondozásával, amely ettől növekszik és kivirágzik. A hamu takarta parázs fellobbanása az új Szent Szellem megjelenése, áldásának elfogadása. (…) Az ember képes újat létrehozni, új ideákat, műalkotásokat, morális impulzusokat, és ez arra utal, hogy a lehetőség mindig jelen van, hogy összekapcsolódjék a világ alkotó princípiumával, a Logosszal. Ha működésbe lép, ha kifejezi magát benne a Szó-lény, akkor folytatódik a világ teremtése; ennyiben ez a jövő egyetlen forrása, egyetlen csírája. Ennek az emberben egy átalakulás felel meg, amelyben életének irányítását a természeti embertől – testiségeitől, a fizikai testiségtől a lelki testiségeken át – a felső, a szellemi ember veszi át, aki az igazi Én-központ körüli szabad erőkből áll.”