Mikszáth Kálmán - A ?kétezer éves ember

A ?millenniumi esztendő kiadványa! Fábry Anna válogatta a kötet anyagát, amely Mikszáth Kálmán – az alcím meghatározása szerint – kisebb elbeszéléseit tartalmazza. Az írások az 1886 és 1893 között íródtak. Mikszáth családi élete ebben az időszakban már rendeződni látszott, ismét feleségül vette Mauks Ilonát, boldog, kiegyensúlyozott családi életet éltek, melyre kisfiuk, Jánoska 1890-ben bekövetkezett halála vetett sötét árnyékot. Írásaiban ahogy Móricz mondta róla – 'a magyar dzsentri diskuráló tehetségét virágoztatta ki irodalmilag'. Elbeszélő hangjának közvetlensége, amely az élőbeszéd elevenségével hat – kevesek által tudott – kemény, kitartó művészi munka eredménye. A 'Burkus' című történetben az álmos vidéki kisváros egymással rivalizáló újságjainak életét fölpezsdítő 'kutyaesetről' lírai hangon, mégis kedves közvetlenséggel számol be. A címadó történetet erőteljes ellentétek mozgatják, a jóság és gonoszság, a naivitás és ravaszság, a látszat és a valóság, a tudás és a tudatlanság ellentétpárjai egyként érzékelhetők A kétezer éves ember öregasszonyának alakjában. Pontosan érzékelhető az is, hogy bár Mikszáth kényes erkölcsi érzékű ember volt, ugyanakkor mélyen érző, aki mindenkor talált mentséget mások gyengeségeire, az emberi gyarlóságokra. (Az öregek) A Vidéki alakokban megrajzolt remek figurái: Az általános választó, A nagy tósztírozó, A római, A furcsa alperes eleven, mikszáthi figurák, akik valamennyien olyan jellemző embertípusokat testesítenek meg, akik közül jó néhány ma is föllelhető a politikai élet porondján. – A kötet, melynek válogatója az utószóban megrajzolja Mikszáth pályájának ívét, a legszélesebb körben ajánlható.