Francois Rabelais - Gargantua

Nyitottatok?-e valaha boros palackot? A kutyafáját: emlékezzetek vissza, hogy örültetek! Vagy tudjátok-?e, milyen az, ha a kutya velős csontot talál? Platón az Állam második könyvében azt mondja, nincs a kutyánál bölcsességszeretőbb állat a világon. Ha láttátok, megfigyelhettétek, milyen áhítattal les a csontra, milyen féltve őrzi, izgatottan szorítja a foga közé, milyen óvatosan kezdi rágni, milyen szenvedélyesen roppantja szét, és milyen buzgón szívja a velőt. Mi hajtja? Miért vesződik vele? Mire számít? Semmi másra, csak egy kis velőre. Vizslassatok ti is, mint a jó kopó: szagoljátok ki, neszeljétek meg, ismerjétek föl e szép könyvben a fejedelmi prédát, űzzétek fürgén, támadjatok neki bátran. Olvassatok figyelmesen, törjétek a fejeteket, roppantsátok szét a csontot, és szívjátok ki legvelejét a velőnek. Erőst bízhattok benne, hogy a könyv olvastán erényességre és tapasztalatra tesztek szert. Tanulhattok belőle jó ízlést, titkos tanokat, magasztos hittitkokat, rettentő misztériumokat vallásunkról, politikáról... François Rabelais A thelemaiak életét nem törvények, statútumok, regulák szabályozták, hanem saját elhatározásaik és szabad akaratuk. Akkor keltek, amikor akartak, akkor ettek, ittak, dolgoztak, aludtak, amikor akartak; senkit nem vertek föl álmából, senkit sem kényszerítettek, hogy egyen, igyon, ezt vagy azt csináljon, ha nem akar. Így határozott Gargantua. Egy szabály volt: MINDENKI AZT CSINÁL, AMIT AKAR Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Gulyás Adrienn. A verseket fordította, jegyzetekkel ellátta Imreh András.