dr. Hosszú Gábor-Rumi Tamás-Sipos László - Az élő rovás - nemzeti írásunk a szabványosítás útján

Leírás: A székely-magyar rovásírás ügye túllépett a Kárpát-medencén, a nagyvilág szeme elé készül. A mára százezres nagyságrendűvé gyarapodott rovásírók közössége elhatározta, hogy Európa élő és a való életben használt írásai közül utolsóként, nemzeti írásunkat is az általános számítástechnikai alkalmazás feltételét jelentő Unicode szabvány részévé emeli. E folyamat lépéseként a könyv szerkesztői a rovásírást gyakorlókat, kutatókat és oktatókat nemzetközi tanácskozásra hívták össze, ahol a közösség a Dr. Hosszú Gábor által vezetett szabványosítási munka támogatása mellett döntött. A könyvben a tanácskozáshoz vezető útról, a tanácskozás eredményeiről, a rovásírás érdekességeiről, valamint a benyújtott szabvány-tervezetről olvashat a nemzeti írásunk iránt érdeklődő. A könyv nem csupán érdekfeszítő olvasmány, hanem egyben meghívás az olvasó részére a székely-magyar rovásírás jövőjébe vezető közös útra. A székely-magyar rovásírás az emberiség egyetemes kulturális örökségének része, egy ősi civilizáció szellemi terméke, melyet a magyarok és elődeik hoztak létre a történelmi időkben. Eredete, kialakulása és más írásokkal való rokonsága a mai napig tudományos kutatás tárgya, a kutatók és a rovásírók köreiben elméletek sokasága létezik ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Az azonban kétséget kizáróan, tárgyi emlékekkel bizonyított, hogy a IX. századi magyarok saját nyelvükön, kiterjedten alkalmazták a rovásírást, ami több évszázaddal korábbi időtől való használatra enged következtetni. Európa legtöbb országához hasonlóan a XI. századtól kezdve a Magyar Királyságban is a latin nyelv és latin írásjegyek váltak meghatározóvá a hivatalos államigazgatási és egyházi írásbeliségben. Ennek ellenére a rovásírás a mai napig folyamatos használatban maradt a magyar nyelvterület egyes részein, az egyszerű pásztornéptől és székely fafaragóktól kezdve a nemességen át a papságig, sőt koronként titkosírásként is szolgált. A rovásírás azonban nemcsak túlélte a középkori és újkori történelem viharait, hanem közben szüntelenül fejlődött, a közelmúlt néhány évtizedében pedig példa nélküli népszerűséget elérve alkalmazkodott a jelenkori igényekhez is. Ma már könyvek, újságok és honlapok jelennek meg székely-magyar rovásírással, képzőművészeti alkotások, formatervezési megoldások és köztéri feliratok alkalmazzák, valamint elhivatott tanítóknak köszönhetően gyermekek tízezrei tanulják a nemzeti írást. A székely-magyar rovásírást értők, kedvelők évről-évre gyarapodó tábora mára százezres nagyságrendűvé vált, amely szükségszerűvé tette a nemzeti írás korszerű alkalmazási feltételeinek megteremtését. Ennek a folyamatnak részei a formai egységesítés, az írásszabályok korszerűsítése, valamint a műszaki szabványosítás, melyet a rovásírók közösségi alkotás keretében valósítanak meg - ahogyan tették azt őseik is az írás megőrzése és fejlesztése során. E könyv ennek a hagyományőrző alkotómunkának az egyik állomását mutatja be: a székely-magyar rovásírók közössége összegyűlt Gödöllőn 2008. október 4-én az „Élő Rovás tanácskozásra, hogy a számítástechnika világába emelje a magyarul beszélők nemzeti írását. Európa élő és ténylegesen használatban lévő írásai közül utolsóként már csak a székely-magyar rovásírás nem része az általános számítástechnikai alkalmazás feltételét jelentő UNICODE szabványnak, ezért az interneten és a való életben szerveződő Magyar Rovásírók Közössége, Dr. Hosszú Gábor vezetésével hivatalosan is benyújtotta a könyvben megtalálható N3527 számú szabványtervezetet. A közösség határozott célja, hogy a lehető legszélesebb egyetértéssel mihamarabb elérje a nemzeti írás szabványba emelését, amelyhez ezúttal kéri a Tisztelt Olvasó támogatását is. A könyv szerzői úgy vélik, hogy a székely-magyar rovásírás az ősök csodálatos kincse, bűvös hagyatéka a mindenkori utódok számára, melyet kellő tisztelettel és alázattal a kor igényeihez alakítva továbbadni kötelesség. Ez különösen ma időszerű, hiszen a nemzeti írás gondolat- és képvilága, valamint a magyar nyelvvel és a magyar műveltség szinte minden területével való szerves kapcsolata révén az egyik kulcs lehet az annyira áhított magyar szellemi megújuláshoz.