Hamvas Béla - Öt meg nem tartott előadás

Az ?1965-ben keletkezett Öt meg nem tartott előadás Hamvas Béla utolsó, alapvető fontosságú írása a művészetről: a művészet mibenlétéről, helyéről és feladatáról, ember és mű megbonthatatlan kölcsönösségéről – a „legmagasabb rendű élet” megvalósításának útjáról. Munkája szorosan kapcsolódik az 1958 és 1968 között működő, később „Zuglói Kör” néven ismertté vált művészi csoportosuláshoz, mely elsősorban a Molnár Sándor festőművész kezdeményezésére szerveződő és a legújabb művészeti törekvések iránt élénken érdeklődő fiatal képzőművészek – Molnár mellett Bak Imre, Deim Pál, Nádler István, később Halmy Miklós, Csiky Tibor és mások – baráti társaságát és összejöveteleit jelentette. Hamvas Béla – akinek Magia-szutra c. írásával Molnár Sándor már az ’50-es évek végén megismerkedett, néhány évvel később pedig magával Hamvassal is igen szoros szellemi kapcsolatba került – Molnár felkérésére e baráti beszélgetések gyakori résztvevője volt. 1964 folyamán Hamvas a „Kör”-ben Saint-Exupéry, Gandhi és Albert Schweitzer példáin a „hiteles életmű” kérdéseiről tartott előadást, ennek eredményeit szőve tovább vetette papírra egy évvel később az Öt meg nem tartott előadás szövegét: „…néhány fiatalember sereglett körém, főképpen festők. Gondolataim érdeklődéssel találkoztak és elhatároztam, hogy leírom őket. Öt, előadás formájában készült művet írtam két hónap alatt” – fogalmaz egy levelében 1965-ben. A „Kör” számára Hamvas jelenléte a szellemi tájékozódásnak egészen új távlatát kínálta. Visszatekintve Halmy Miklós így emlékezett meg erről: „…abban az időben elég sivár és primitív szellemi élet uralkodott nálunk és ez a zártság, lefojtottság számunkra az ő révén nyílt meg, tágult ki, nem is akármilyen dimenziókban”. Kötetünkben Hamvas Béla írását képmelléklet egészíti ki, melynek anyagát Horváth Domonkos művészettörténész állította össze.