Thomas Sakmyster - Admirális fehér lovon

Horthy Miklós rendkívül változatos életutat járt be: ifjúkorában még Ferenc József portréját festette meg, és James Joyce-től vett nyelvórákat. Utóbb Európa egyik leghírhedtebb antiszemitájának tartották. Károly két restaurációs kísérletét is megakadályozta, szovjetellenes keresztes hadjáratot szervezett, párbajozni szeretett volna Tomas Masarykkal. Egyszerre kollaborált és szállt szembe Hitlerrel, meghiúsította Adolf Eichmann terveit, majd Joszif Sztálin jóindulatát kérte a maga és nemzete számára. 1920 márciusában a katonaság nyilvánvaló nyomása mellett, a társadalom jelentős részének érzéseivel szemben választották kormányzóvá. Horthy azonban nemcsak túlélte hivatali idejének két és fél évtizedét, de hatalmát sem érte komoly kihívás, és - különösen a második világháború idején - meglepő népszerűségre tett szert. A Horthyról tanulmányt író történész azonban sok nehézséggel szembesül. A kormányzó nem vezetett naplót, emlékiratait pedig élete alkonyán írta, amikor emlékezete néha már kihagyott. 1918 és 1944 között kelt leveleinek nagy része elpusztult a háborúban, magánéletével kapcsolatban szinte semmilyen forrás nincs. Ráadásul a kormányzóval együttműködő államférfiak közül egyedül Kállaynak sikerült megírnia és kiadatnia emlékiratait. A külföldi politikusokkal és katonákkal folytatott beszélgetéseiről készült feljegyzéseket pedig fenntartásokkal kell kezelni, hiszen a kormányzó szívesen fecsegett soha meg nem valósult ötletekről is. Thomas Sakmyster 1943-ban született, részben magyar származású amerikai történész, aki magyar szakot is végzett. Ránki György tanácsára kezdett Horthyval foglalkozni. Ez a kötet tizenöt évi kutatómunka eredménye. Jelenleg az emigráns magyar kommunisták 1919 és 1939 közötti szerepét tanulmányozza.