SPECIÁLIS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

(Növényélettan) Szerkesztő: Erdei László JATE Press, 2000 A kötet adatai: Kötés: Puhakötés Megjelenés éve: 2000 Terjedelem: 210 oldal Tartalomjegyzék: ELŐSZÓ 1. KÖRNYEZET- ÉS NÖVÉNYANALITIKAI MÓDSZEREK 1.1. ATOMSPEKTROSZKÓPIAI VIZSGÁLATOK NÖVÉNY ÉS KÖRNYEZETI MINTÁK FÉMTARTALMÁNAK KIMUTATÁSÁRA 1.1.1. Atomspektroszkópiai módszerek áttekintése 1.1.1.1. Emissziós módszerek 1.1.1.2. Atomabszorpciós módszerek 1.1.1.3. Egyéb alkalmazható módszerek 1.1.2. A gyakorlat menete 1.1.2.1. Munkavédelmi előírások 1.1.2.2. Általános laboratóriumi alapműveletek 1.1.2.3. Mintavétel 1.1.2.4. Mintaelőkészítés 1.1.2.5. Minták tárolása 1.1.2.6. A gyakorlat leírása 1.2. HORMONOK ÉS STRESSZ-INDUKÁLTA SZERVES KOMPONENSEK KIMUTATÁSA KROMATOGRÁFIÁS MÓDSZEREKKEL 1.2.1. Kromatográfiás módszerek áttekintése 1.2.1.1. Gázkromatográfia 1.2.1.2. Folyadék-kromatográfia 1.2.2. A gyakorlat menete 1.2.2.1. Munkavédelmi előírások 1.2.2.2. Általános laboratóriumi alapműveletek 1.2.2.3. Mintavétel 1.2.2.4. Mintaelőkészítés 1.2.2.5. A gyakorlat leírása 1.3. STRESSZ HATÁSÁRA INDUKÁLÓDÓ GÉNEK VIZSGÁLATA NORTHERN HIBRIDIZÁCIÓS ANALÍZISSEL, ÖSSZ RNS IZOLÁLÁSA NÖVÉNYI SZÖVETEKBŐL 1.3.1. Bevezetés, tudományos háttér 1.3.2. A növényi RNS tisztítás fontosabb lépései 1.3.2.1. Feltárás 1.3.2.2. A nemkívánatos sejtalkotók eltávolítása 1.3.2.3. Az RNS újraoldása, OD mérés 260 és 280 nm-en 1.3.3. Az RNS minőségének ellenőrzése 1.3.4. Az RNS minták analizálása 1.3.4.1. Northern hibridizáció (RNS blottolás) 1.3.4.2. „Dot” és „slot” hibridizáció 1.3.4.3. A „filter” hibridizáció 1.3.4.4. RNS térképezés S1 nukleáz vagy ribonukleáz felhasználásával 1.3.4.5. In situ hibridizáció 1.3.5. A gyakorlat menete 1.3.5.1. Előkészítés 1.3.5.2. Az RNS-kivonás menete: módosított fenol/SDS eljárás 1.3.5.3. RNS koncentráció meghatározása fotométerrel 1.3.5.4. Az RNS minták ellenőrzése 1.3.6. Függelék 1.3.6.1. Az 1%-os agarózos gél készítése 1.3.6.2. Gélelektroforézis 1.3.6.3. Az RNS kivonásához szükséges felszerelés, eszközök, műszerek listája 1.3.6.4. A szükséges vegyszerek, oldatok 1.3.6.5. RNáz mentesítés 1.3.7. Felhasznált irodalom 2. MEMBRÁN ÉS TRANSZPORTFOLYAMATOK NÖVÉNYEKBEN 2.1. A NÖVÉNYI ANYAGTRANSZPORT ALAPJAI 2.1.1. Passzív és aktív transzport 2.1.2. Iontranszport membránon keresztül 2.1.3. A H+ elektrokémiai gradiense: a kemiozmotikus mechanizmus 2.1.4. A növényi membránon keresztüli transzport mechanizmusai 2.1.4.1. Diffúzió, transzporterek, csatornák 2.1.4.2. A növényi ATP szintáz és ATPáz mechanizmusok. Az elsődleges, elektrogén proton pumpa 2.1.4.3. H+–ATPázok, pirofoszfatáz és redox rendszer 2.1.5. A növényi iontranszport 2.1.5.1. Ionfelvételi kinetikai modellek 2.1.5.2. Iontranszport izolált vezikulákkal: H+-transzport és a másodlagos rendszerek 2.1.5.3. Az ionfelvétel és transzlokáció szelektivitása 2.1.6. Felhasznált irodalom 2.2. AZ IZOTÓPOS NYOMJELZÉSES TECHNIKA BIOLÓGIAI ALKALMAZÁSA. AZ IONTRANSZPORT KINETIKAI VIZSGÁLATA 2.2.1. Radiokémiai alapismeretek áttekintése 2.2.1.1. Alapfogalmak 2.2.1.2. Radioaktivitás 2.2.1.3. Radioaktív átalakulások: α-, β- és γ-bomlások 2.2.1.4. Természetes radioaktív izotópok 2.2.1.5. Magreakciók 2.2.2. Radioaktív vegyületek alkalmazása 2.2.2.1. Izotópok analitikai alkalmazásának áttekintése 2.2.2.2. Minta előkészítése α-, β- és γ-sugárzás mérésére 2.2.2.3. Minták aktivitásának mérése, detektálás 2.2.2.4. Sugárzás elleni védekezés 2.2.3. Nukleáris környezetvédelem 2.2.4. Nyomjelzős technikai módszerek sugárzó és stabil izotópokkal 2.2.5. A káliumfelvétel és -transzport vizsgálata izotóp technikával 2.2.5.1. A gyökér K+ felvételi mechanizmusai 2.2.5.2. Gyakorlat: a gyökér K+ felvételének vizsgálata radioizotópos nyomjelzéses technikával 2.3. A TRANSZPORT MOLEKULÁRIS MECHANIZMUSA: MEMBRÁNCSATORNÁK VIZSGÁLATA PACTH CALMP TECHNIKÁVAL 2.3.1. A növényi elektrofiziológia rövid története 2.3.2. A voltage clamp és a patch clamp technika 2.3.2.1. Patch-modellek 2.3.2.2. Szűrési eljárások 2.3.2.3. A digitális jelfeldolgozás 2.3.2.4. A jelanalízis lépései 2.3.2.5. Elektromos kettősrétegek a seal kialakulása előtt és után 2.3.3. Növényi ioncsatornák 2.3.3.1. Az ioncsatornák azonosítása 2.3.3.2. Ioncsatorna modellek 2.3.4. Növényi csatornák ionpermeációs modelljei 2.3.4.1. I/V görbék állapot modellje 2.3.4.2. Az ionforrás és az írisz modell 2.3.4.3. Az ion-ion kölcsönhatások fizikai modelljei 2.3.4.4. Felületi töltések és lefedésük (screening) 2.3.5. Az exo- és endocitózis mérése patch clamp technikával 2.3.5.1. A membránkapacitás és a plazmamembrán területének kapcsolata 2.3.5.2. Időfüggő kapacitásmérés teljes sejtmembránon 2.3.5.3. Az exocitózis és az endocitózis különválasztása 2.3.5.4. Az exocitózis szabályozása 2.3.6. A csillárkamoszatok, mint a növényi sejtek elektrofiziológiai tanulmányozásának eszközei 2.3.6.1. A permeabilizált sejtmodell és az intracelluláris perfúzió 2.3.6.2. Az elektrogenezis mechanizmusa a plazmamembránban 2.3.6.3. Ingerlékenység 2.3.6.4. Akciós potenciál a plazmamembránban 2.3.6.5. A csatornák szabályozása 2.3.6.6. A repolarizáció mechanizmusa 2.3.6.7. A vakuólum membránpotenciálja 2.3.6.8. Akciós potenciál a vakuólumban 2.3.6.9. A fotoszintézis szerepe a plazmamembrán potenciáljának szabályozásában 2.4. A FLOEM MOBILIS FEHÉRJÉINEK VIZSGÁLATA 2.4.1. Bevezetés 2.4.2. A kísérlet tárgya: a floem 2.4.2.1. A rostacső elem 2.4.2.2. A kísérősejtek 2.4.2.3. A P-proteinek 2.4.2.4. A floem exudátum (rostacső nedv) 2.4.3. Kísérletek – anyagok – módszerek 2.4.3.1. A növényi anyag 2.4.3.2. Floemexudáció: rostacső nedv gyűjtése csíranövényből 2.4.3.3. Elektroforetikus eljárások 2.4.3.4. Izoelektromos fókuszálás (IEF) 2.4.3.5. Kétdimenziós poliakrilamid gél elektroforézis (2D) 2.4.3.6. Fehérjék elektroforetikus transzfere NC, PVDF membránra 2.4.4. További lehetőségek – ha már vannak izolált, tiszta fehérjéink 2.4.4.1. Western-blot 2.4.4.2. Poliklonális antitestek előállítása 2.4.4.3. Foszforilált fehérjék és protein-kináz enzimaktivitás detektálása 2.4.4.4. N-terminális aminosav szekvencia meghatározása 2.4.4.5.A fehérjék szintézise: [35S]-L-metionin felvétele 2.4.5. Utószó