Chiara Lubich - Pillanatról pillanatra

Nem könnyű olyan témát találni, amelyben ennyi emberi bölcsesség és tömény természetfölötti halmozód- na fel. A jelen pillanat a lelki élet kulcskérdése mind a kereszténységben, mind más nagy vallásokban. Talán azért, mert az idő megállíthatatlan folyamában védőgát- ként, megszakításként, segítségként, sőt kimondottan gyógyírként fedezték fel. Az egyik legrégebbi megnyilvánulását egy buddhis- ta alapszabályban lelhetjük fel. „Mikor azt kérdezték Buddhától, mitől van az, hogy tanítványai, akik olyan egyszerűen, nyugodtan élnek, és naponta csak egyszer étkeznek, annyira sugárzóak, így válaszolt. »Nem bán- kódnak a múlton, nem aggódnak a jövő miatt, hanem a jelenben élnek. Ezért sugárzóak. Az ostobák a jövő miatti aggodalomban és a múlt fölötti bánkódásban úgy kiszáradnak, mint a zöldellő nád, melyet a tűző napon vágtak ki.«1 Az iszlám hagyományban is, mely oly erőteljesen az Isten akaratának való alávetettségen alapul, nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy éljék a mát, a jelent az isteni rendelés szerint. Mohamed egyik hadiszában (tör- ténetében) ez áll: „Amikor este van, ne várd a reggelt, és amikor reggel van, ne várd az estét.