Horváth Jenő - A millenniumtól Trianonig

Az elhallgatott, indexre tett történészek sorában előkelő hely illeti meg Horváth Jenő diplomáciatörténészt. A szerző gazdag életművének egyik legjelentősebb alkotása, „A millenniumtól Trianonig” című mű, hatalmas ívű történelmi tabló, amely Magyarország történetének 1896 és 1920 közötti huszonöt esztendejét taglalja. Horváth Jenő, könyvének megírása előtt, hosszú éveket töltött hazai és külföldi levéltárakban, abból a célból, hogy az addig titkos vagy föl nem tárt forrásokból megértse és le is írja azokat a jelentős nemzetközi összefüggéseket, amelyek végül eljuttatták a Monarchiát s benne Magyarországot az összeomlásig. Lebilincselő stílusban megírt művéből kiderül, hogy a történelmi katasztrófát előidéző sötét erők kívülről veszélyeztették a Monarchia és vele együtt Magyarország egységét. Az orosz és a francia nagyhatalmi politikának egyaránt elsőrendű érdeke volt, hogy akár egy kiprovokált háborús konfliktus árán is, szétrobbantsák a három európai központi nagyhatalom – Németország, a Monarchia, valamint Olaszország szövetségi tömbjét. Szerbia csak egy gyalog volt a nagyhatalmak sakktábláján. Horváth Jenő könyve 1938-ban jelent meg és mindmáig az egyik legfontosabb történelmi munkának számít, de a kötet napjaink olvasóközönsége számára hozzáférhetetlen. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni a mű szerkesztett újrakiadásával. * Horváth Jenő (1881–1950) 1881. november 16-án született született Gyulán. 1900-ban érettségizett a nagyváradi római katolikus premontrei gimnáziumban. A Pázmány Péter M. Kir. Tudományegyetemen szerzett történelem szakos diplomát, 1905-ben doktorált, majd 1911-ben szerzett magántanári képesítést. Tudását és nyelvismeretét 1907-1908-ban Angliában tett tanulmányútja során bővíti. 1912–1919 között a nagyváradi Katolikus Jogakadémia tanára. 1919-től 1924-ig a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, majd 1924 és 1933 között a Pázmány Egyetem ún. nyilvános rendes professzora. 1943–1944-ben a József Nádor M. Kir. Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a gazdaságtörténet tanára. 1939-től a Szent István Akadémia rendes tagja. 1920 és 1933 között a Magyar Külügyi Társaság tagja, majd ügyvezető igazgatója. Nemzetközi elismertségét mutatja, hogy 1930-tól a brit Royal Historical Society, majd szintén ettől az évtől a párizsi Académie Diplomatique Internationale tagja, valamint a Nép szövetségi Liga nemzetközi tanácstagja.