Douglas Harding - Fej nélkül - A zen és a nyilvánvaló újrafelfedezése

Nincs még egy olyan tömör írás, mint e mű nyitó fejezete, amely sikeresebben tudná az olvasó észlelését egy másik mederbe terelni. Ennek oka világos. A belátás inkább fakad képek által, mint ésszerű érvelésből, a Harding által felmutatott kép pedig igen erőteljes. „Nekem nincs fejem.” Első hallásra botrányos, de a szerző kitart mellette, körüljárja, visszatér hozzá, egészen míg (hasonlóan az első hallásra abszurd koanokhoz) a gát át nem szakad, és végül látunk, de nem valami mást, hanem máshogy. Ez az átdolgozott kiadás számos javítást tartalmaz. A könyv tárgyköre bővült, a buddhizmuson kívül más tradíciókból is párhuzamokat merítve, valamint egy befejező szakaszt is kapott a „fej nélküli útról”, amely a könyv lényegi tanítását vonatkoztatja a hétköznapokra. De maga a meglátás a középpontban marad, és ez így van rendjén. Az anátmá vagy önmaga(m) nélküliség (értsd, nincs maradandó, individuális önvaló) nemcsak a buddhizmus megértésének kulcsa; megfelelően felfogva, az élet kulcsa. 'Minél kevesebb marad belőlem – írja Eckhart mester –, annál inkább Önmagam vagyok'. (Huston Smith)