Hamvas Béla - A ?magyar Hyperion

„A ?magyar Hyperion” új kiadása elé Hamvas Béla 1935 augusztusában visszatért abba a csendes, tengerparti dalmát halászfaluba, ahol egy évvel korábban barátjával, a klasszika-filológus Kerényi Károllyal – a magyar szellemi és közösségi megújulás lehetőségeit keresve – közel egy hónapot töltöttek együtt. Itt, a Korčula szigetén fekvő Lumbardában, immár közös törekvéseik nyilvánvaló kudarcának tudatában kezdett neki A magyar Hyperion levélformában írott munkájának, amelyet később Szentendrén, 1936 folyamán fejezett be. E megalkuvás nélküli, magánnyal és melankóliával átszőtt művét – amelynek egyetlen, épségben megmaradt, mindeddig kiadatlan példánya szolgált a jelen kötet alapjául – saját közlése szerint Hamvas elsőként debreceni költő barátjának, Gulyás Pálnak küldte el 1940. március 29-én, a gépirat első lapjára írott ajánlással: „Gulyás Pálnak, az első embernek, akinek ezt a sok sötétséget és világosságot így együtt el merem küldeni.” Évekkel később, amikor a háború után az elveszettnek hitt mű egy másik példánya újra a kezébe került, Hamvas már így írt róla Várkonyi Nándornak: „Tudod, 1935-ben, vagyis 12 évvel ezelőtt egy kis művet írtam, címe A Magyar Hyperion, mindössze 50 gépelt lap és az el?ső négy levél ’43 karácsonyán a Diáriumban megjelent. Lehet, hogy olvastad és emlékszel rá. Ez a gépirat csodálatosképpen megmaradt egy barátomnál (Demény Jánosnál). Régebben visszakerült hozzám, de közömbös maradtam, mint minden iránt, ami elmúlt életem „rom”-jára emlékeztetett. Most újra elolvastam. Én mással nagyon szi?gorú vagyok. De ez semmi azzal a szigorúsággal szemben, amit magammal szemben gyakorlok. Istenem! 12 év előtt. Kétszer meghaltam azóta, s már harmadik inkarnációmat élem 1935 óta. De, Te, kedves Nándor, azt mondom neked, ha ez a mű nem jelenik meg minél előbb, akkor én egy utolsó tékozló vagyok, aki a rám bízott királyi kincseket elvesztegetem, vétkezek az evangéliumi bűnben, hogy nem szerzek érvényt azoknak az erőknek, amelyeket a Magas erők rám bíztak. Nos igen, ennek a kis műnek meg kell jelenni!” Írásából a Várkonyi Nándor szerkesztette Sorsunk-ban 1947 nyarán végül három levél (I. rész 8–10. levél) megjelent ugyan, azonban a mű egészének a szegedi Szukits Kiadónál tervezett kiadása mégsem valósult meg. Valószínűleg ebben az időszakban foghatott neki Hamvas Béla a mű átdolgozásának is, amelynek nagy része – ellentétben az 1935–1936 folyamán írt eredeti változattal – a későbbiekben megsemmisült. Különös módon munkája a mai napig mégis csupán az átdolgozásnak a különböző szövegváltozatokból és töredékekből Hamvas halála után utólagosan egybeszerkesztett és kiegészített formájában volt olvasható. A magyar Hyperion-t teljes egészében és eredeti formájában egyedül megőrző gépirat szövege most jelenik meg először. Palkovics Tibor