Ráfael Csaba - Nagycenk

Nagycenk neve az elmúlt két évszázad során összeforrott a Széchenyi családéval. A nyugat-dunántúli község így jelentős helyet kapott a magyar történelemben és jelképpé, fogalommá vált irodalmukban is. Itt élt és itt nyugszik Széchényi Ferenc gróf (1754-1820), a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója és fia, gróf Széchenyi István (1791-1860), a reformkor kiemelkedő politikusa, Kossuth Lajos szavaival: a legnagyobb magyar. A község ma is kegyelettel őrzi emléküket. Egykori lakóhelyük legszebb vidéki kastélyaink sorába tartozik. A falu templomának, a család temetkezési helyéül szolgáló mauzóleumnak az építése szintén venükhöz kapcsolódik. A mai Nagycenk két település, Cenk és Kiscenk (a korábbi Dánielcenk) összevonásából keletkezett. Első okleves említésével 1243-ban találkozunk: IV. Béla ekkor adományozza a Chenke nevű birtokot Simon soproni ispánnak. Változó birtokosok után 1423-ban a Kanizsai, majd házasság révén 1536-ban a Nádasdy család tulajdonába került a község. A Wesselényi-féle összeesküvés miatt gróf Nádasdy Ferencet 1671-ben kivégezték, s birtokait a kincstár elkobozta. I. Lipót 1677-ben a Draskovics családnak adta Cenket, tőlük viszont még ugyanabban az évben Széchényi György kalocsai érsek birtokába került zálogjogon. Az érsek a zálogbirtokot Lőrinc öcssének engedte át; ennek fia, György - aki 1697-ben grófi címet kapott - 1711-ben örök jogon megvásárolta. A Felső-vidéket megszerző Széchényi György érsek végrendeletében kikötötte, hogy a birtokrészeket csak a család férfitagjai örökölhetik.