Cs. Nagy Ibolya - Király László

„Azt a művészetet szeretem, amelyik ébren tartja és nem elaltatja az embert. A magyar költészet legjava ilyen, nem kifejezetten altató dalokból áll. Tudjuk, hogy az irodalomhoz író kell és olvasó. S amint látni: Író és Olvasó is változik. Mint az idők. Nem vagyok csillagjós, de a reményről nem mondok le, ami a közös jövőnket illeti. Nem magamnak írok.” /Király László/ Az 1943-ban, Sóváradon született Király László még húsz éves sincs, mikor első versét közli az Utunk. Hatásos belépője után egy folyamatosan fejlődő, szellemiségében kezdettől fogva határozott és következetes életpálya rajzolódik elénk. Verseiben kortársai mellett a művelődéstörténet nagyjai is felsorakoznak, hiszen – őt idézve – „tanúnak is érzem magam, a mindenkori jelen tanúságtevőjének”. A Kék farkasok című regény nyilvánvaló nagyszerűsége ellenére Király lírikus alkat, stílusa egyik méltatója szerint „korszerű és férfias”. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának máig gyarapodó életművét Cs. Nagy Ibolya dolgozta fel gazdag idézetanyaggal, történelmi és szellemtörténeti kontextusba helyezve.