Jancsó Benedek - A Székelyek - Történeti és néprajzi tanulmány

Erdély, geográfiai értelemben véve, délkeleti Magyarország, természeti alakulata szerint a Kárpátok hegyrendszeréhez tartozó magas hegylánctól övezett medence. Egész középső része dombvidék, amelynek átlagos magassága a tenger színe felett 400-500 méter. – A Keleti Kárpátok hatalmas párkányhegység gyanánt északtól, Máramaros havasaitól kezdődően délkeleti irányban az Erdély délkeleti szögletében emelkedő Csilyános hegytömbig húzódnak, ahol majdnem derékszög alatt törnek meg és mint déli párkányhegység folytatódnak keletről nyugat felé, egészen az aldunai Vaskapuig, bástyafal gyanánt választva el Erdélyt a román királyságtól. Nyugaton a magyar Alföld felé a medencét szegélyező hegyek sora nem olyan határozott választóvonal, mint a keleti és déli határhegység. A hegypárkányzat itt sokkal szaggatottabb és alacsonyabb. A Duna vízrendszeréhez tartozó számos folyó völgyén át járhatóbb is. A Nyugat felé folytonosan lankásodó hegyvidék majdnem észrevétlenül megy át a magyar Alföldnek a Tisza-folyótól keletre fekvő síkságába.