Rejtő Jenő - Vesztegzár a Grand Hotelben

- Kérem, én itt fogok vacsorázni, mert abba a Szodomába nem megyek be - mondta Félix, és vágyó pillantást vetett a bár felé. - Szívesen tálalunk itt is, de csak egy fél darabka sovány hal van kint, amit a szakácsnő tett el magának, mert fogyókúrán van. - Tessék? Egy ilyen előkelő hotelben? - Sajnos nem számítottunk hittérítő vendégekre. A mi lakóink bűnös emberek, ma, pénteken sem esznek böjtöst, és csak olyan ételeink vannak, amit hittérítő úr undorral utasítana el: rosbiff, csirkekotlett currymártássa. pulyka és hasonlók. A hittérítő úrnak valósággal folyt a nyála egy kis rosbiff vagy pláne kotlett urábn (curryszósszal!) de szomorúan ezt mondta: - Hozza csak... azt a kis halat, vízben főzve... Kororan ült ott a kisasztal mellet, és szerette volna a haját tépni. - Bocsánat, hittérítő úr... özvegy Relliné vagyok... Egy hatalmas, jó alakú, markáns, de csinos arcú nő állt előtte, vészesen villogó szemmel és nagy fehér fogakkal. - Nem tudtam szabadulni a hatása alól... Amit az imént tett, olyan ijesztő és nagyszerű volt... - Harc a világi bűnök ellen... - és türelmetlenül forgatta a fejét a pincér után, mert már a böjtös is jólesett volna, csak hoznák! - Nekem szükségem volna valakire, egy emberre, akivel őszintén beszélhetnék. Kérem, ha van számomra egy fél órája, hallgasson meg, és... - Most majd vacsorázom - jegyezte meg, mert jött a pincér a hallal.